„Fontos, hogy minél több vizet fogadjunk be a halastavainkba, és olyan rendszereket alakítsunk ki, hogy lecsapoláskor minél kevesebbet engedjünk el az adott régióból” – hangsúlyozza. Ehhez helyi összefogásokra van szükség a halgazdálkodók, a vízügyi szakemberek, a nemzeti parkok és az agrárgazdálkodók között.
A MA-HAL elnökhelyettese szerint a tógazdaságokban már komoly tudás és tapasztalat halmozódott fel (a klímaváltozás hatásait is ideértve) vízgazdálkodás, víz visszatartás témájában is, mely jelentős segítség lehet ugyanezen célú kormányzati törekvések megvalósításában. A szakember szerint a vízgazdálkodás mellett az ökológiai értékfenntartás is kiemelt figyelmet érdemel.
– mutat rá Puskás Nándor. A szakember szerint a klímaváltozás ‒ benne kiemelten a téli jégborítottság hiánya ‒ okán a takarmány- és halfogyasztó állatok kártétele fokozódik, ráadásul bizonyos esetekben a szabályozó rendszer is hibás, mint például a Magyarországon nem őshonos kis kárókatona fokozottan védett státusza, mely madárfaj halfogyasztását korlátlanul vagyunk kénytelenek tűrni. Ez veszélyezteti a tógazdaságok komplex értékhalmazának minden elemét, így elfogadhatatlan a fenntarthatóság szempontjából is.
Puskás Nándor szerint a magyar akvakultúra ágazat előtt álló kihívások komplexek és sokrétűek, de a lehetőségek is jelentősek. A piaci helyzet javítása, a kereskedelmi struktúra átalakítása, innovatív marketing politika kialakítása, a támogatási rendszer igazságosabbá tétele, a vízgazdálkodási felelősségvállalás és az ökológiai értékek megőrzése mind olyan területek, ahol előrelépés érhető el.
Ajánljuk még:
