A százszorszép (Bellis perennis) Európában, így hazánkban is őshonos évelő, vadvirág, de mára szerte a világon elterjedt, gyakran találkozhatunk vele réteken, legelőkön, gyakran a pázsitban is megtelepszik. Sokféle nemesített változata izgalmas virágformái, színei és nagy virágmérete miatt látványos eleme lehet a tavaszi kertnek.
A százszorszép üde, zöld, spatula vagy tojásdad alakú, szőrözött, földre terülő levelei dús rozettát alkotnak. A virágok fészekvirágzatba tömörülnek, viszonylag nagyra nőnek, átmérőjük fajtától függően elérheti az 5 cm-t. Félig vagy sűrűn telt virágúak, a virág közepén a csöves virágok általában sárgák, a nyelves virágok fehér, rózsaszín, bordó, kárminpiros színben vagy kétszínű változatokban nyílnak.
Az elnyílt virágok folyamatos eltávolításával meghosszabbíthatjuk virágzását. Betegségekkel és kártevőkkel szemben alapvetően ellenálló, lisztharmat és csigák megtámadhatják.
A nagy virágú fajták nem egészen télállók, a fiatal növényeket fagyban be kell takarni, de a kisvirágú fajták jól bírják a téli hideget. Félárnyékos, napos helyet, tápanyagban gazdag talajt igényel. Szereti, ha talaja folyamatosan kissé nyirkos, de a pangó vizet nem tűri.
Hihetetlenül hosszú virágzása a beporzók táplálása szempontjából is érték. Fő nyílási ideje a tavasz, de enyhe időben szinte egész évben virágozhat. 10-15 centisre is megnőhet, azonban karbantartott és vágott fűben alkalmazkodik, és gyakran olyan alacsonyra nő, hogy a fűnyíró ne vágja le.
Évszázadok óta ismert gyógynövény. Friss leveleit dunsztkötésben használva sebet borogattak vele, illetve kenőcsben zúzódás gyógyítására használták. A virágzatból készült tea légúti panaszokat enyhít. Levele és virága ehető, levelei enyhén savanykásak, salátához keverhetők, virágaival pedig szinte bármilyen étel díszíthető.
Magról vagy tőosztással szaporítható. Magról helybevetéssel vagy szabadföldi palántaneveléssel próbálkozhatunk. Június közepétől július közepéig vessük el a magokat árnyékos ágyásba. A magokat csak kissé fedjük be földdel, jól nyomkodjuk le, öntözzük meg és tartsuk nedvesen. Tőosztással való szaporítása kora tavasszal vagy késő ősszel, a vegetációs időszak kezdetén vagy végén a legideálisabb.
Telepíthetjük gyepbe, de sok vadvirágos magkeveréknek is alkotórésze. Közelről is megcsodálhatjuk szépségét, ha erkélyládákba, tálakba, cserepekbe ültetjük, de jól mutat ágyásszegélyként, vagy vegyes évelőágyásban más tavaszi virágok (nefelejcs, primula, tavaszi hagymások), tűzesők, bőrlevél társaságában.
