A mocsári hibiszkusz Észak-Amerikában őshonos, évelő növény. A 18. században jutott el Európába, ahol dísznövényként hamar népszerűvé vált hatalmas, feltűnő virágai és a viszonylag egyszerű gondozása miatt. Elég hosszan, akár húsz évig is élhet.

Egy-egy virág ugyan csak rövid ideig díszít, viszont nyílnak egymás után sorban. Tányérnyi virágai sok kedves és hasznos lény számára is vonzóak.

Gondozása

Tavasszal a fagyveszély elmúltával ültethető. Semleges, vagy enyhén savanyú, komposzttal dúsított talajra és sok napsütésre van szüksége. A bőséges virágzás érdekében a hibiszkusznak kedvez a hosszú, forró nyár, illetve a napsütéses hely, részleges árnyékban valamennyivel kevesebb virágra számíthatunk. Ahogy a nevéből következtethetünk rá, magas a vízigénye, tervezzük nedves élőhelyre vagy öntözzük minden nap.

Hetente tápláljuk folyékony tápoldattal, vagy adjunk elnyújtott felszívódású műtrágyát évente háromszor, kora tavasszal, az első virágzás után és nyár közepén. Általában kevés metszéssel beéri, tavasszal távolítsuk el az előző évi, elhalt szárakat az új hajtások megjelenése előtt. Ha elmarad a virágzás, azt általában a túl sok árnyék okozza, ha pedig nagyon gyéren virágzik, akkor valószínűleg éhezik.

Szaporítása

• Szaporítás maggal:

magjait megvásárolhatjuk vagy gyűjthetünk a saját növényeinkről. Az utóbbi esetben várjuk meg, hogy teljesen megérjenek, megbarnuljanak a termések. A várható utolsó fagy előtt 12 héttel vessük el beltérben a magokat. Vetés előtt ajánlott egy éjszakára beáztatni őket, majd egy apró kavicsokkal félig megtöltött üvegben összerázni, hogy kissé megsérüljön a magok külseje. Töltsük fel jó vízelvezetésű talajkeverékkel cserepeinket és kb. 6-7 mm mélyen vessük el a magokat. Tartsuk a cserepeket napfényes, meleg helyen, és 4-5 hét múlva ültessük át a magoncokat egy számmal nagyobb cserépbe. Az utolsó fagy közeledtével kezdjük el megedzeni a palántákat, nappal szokják a szabadban levést, de éjszakára vigyük vissza őket fagymentes helyre.

• Szaporítás szárdugvánnyal:

vágjunk le a tőről 10-12 cm-es hajtásokat, alsó részükről csipkedjük le a leveleket és mártsuk gyökereztető hormonba. A megnedvesített ültetőközegbe készítsünk megfelelő méretű üregeket, amelyekbe sértetlenül belecsusszanhatnak a dugványok. Tömörítsük a talajt, jól öntözzük be, húzzunk rájuk zacskót, és tartsuk minimum 15°C-on, vagy kissé melegebb helyen. Amint megjelennek a gyökereik, ültessük egyenként cserepekbe, az utolsó fagy után pedig kikerülhetnek a kertbe.

• Szaporítás tőosztással:

tőosztásra a legalkalmasabb időpont a kora tavasz, amikor a növény még nyugalmi állapotban van, a növekedése még nem indult meg erőteljesen. Ha van egy termetes tövünk, ássuk körbe óvatosan, emeljük ki, aztán vizsgáljuk meg alaposan. Tiszta, éles késsel válasszuk szét a tövet több részre. Ügyeljünk arra, hogy minden egyes résznek maradjon legalább néhány erős gyökere és több egészséges rügye. Egyenként ültessük vissza és jól öntözzük be. A tőosztás egyébként segít megőrizni a tő egészségét, és megfiatalítja a növényt, ezért 3-4 évente ajánlott is elvégezni.

Ez a növény nem csupán a szemnek gyönyörű, de a beporzó rovarokat, különösen a méheket, és a pillangókat is vonzza, ezzel is gazdagítva kertünk élővilágát. Igazi látványosság, akinek a tápanyag- és vízigénye ugyan magas, de ezekért cserébe hónapokon keresztül ontja káprázatos virágait.