A természetvédők örülnek – a halászok kevésbé

A Royal Society for the Protection of Birds (RSPB) természetvédelmi szervezet üdvözölte az ítéletet, mint ami megerősíti a madárfajok védelmének fontosságát. Különösen a lundák, amelyek populációja drámaian csökkent az elmúlt évtizedben, profitálhatnak a homokiangolna fokozott védelméből. Az ipari célú halászat – főként takarmány és halolaj előállítására – ugyanis éppen ezeket a kulcsfontosságú zsákmányfajokat veszélyezteti.

Magyar vonatkozások – mi köze hozzá a Tiszának?

Első pillantásra a homokiangolna-háború távolinak tűnhet Magyarországtól, ám a hatása közvetve hazánkba is begyűrűzik. Az akvakultúrákban – például a norvég lazacfarmokon – alkalmazott takarmány jelentős része homokiangolna-alapú. Ha a halászat szigorodik, a takarmányárak nőnek, ez pedig drágítja a tenyésztett halakat, amelyek jelentős része eljut a magyar piacra is.

Ráadásul a túlhalászott tengeri ökoszisztémák pusztulása fokozhatja a globális halfajok migrációját és eltűnését, amelynek következményeit az édesvízi élővilág, így akár a Tisza vagy a Balaton ökoszisztémája is megérezheti – például új kórokozók vagy invazív fajok megjelenésével.

Politikai háttér és jövőbeli tárgyalások

A homokiangolna-ügy nem elsősorban gazdasági, hanem szimbolikus jelentőségű a Brexit utáni EU–brit kapcsolatokban. A becslések szerint az éves veszteség legrosszabb esetben is mindössze 45 millió fontot tesz ki, ami eltörpül más ágazatokhoz képest. Az ügy mégis rávilágít arra, mennyire törékeny a két fél közötti együttműködés, különösen a környezetvédelmi és halászati politikákban.

A homokiangolna védelme túlmutat egy egyszerű halászati tilalmon. Összekapcsolja a természetvédelmet, az európai kereskedelmi érdekeket és a globális élelmiszerlánc biztonságát.