A rendezvény végén Andreával beszélgettem tovább

Hogyan kell elképzelni a foglalkozásokat a gyakorlatban? Egy gyereknek milyen időközönként lesz lehetősége lóra ülni?
Terveink szerint, sajátos nevelési igényű gyerekek fognak első körben részt venni a foglalkozásokon, heti rendszerességgel gyógypedagógusi, pszichológusi javaslat alapján, szükség szerint. Egy alkalom 20-30 perces lesz. Hetente egyszer fogom elhozni a saját, speciálisan képzett, kellőképpen nyugodt lovamat vagy pónimat, akivel 5-6 fejlesztést fogunk tudni megtartani az adott délelőttön. A délután sajnos kiesik, mivel a kicsiknek még aludniuk kell. Az eszközöket, védőfelszereléseket – amennyiben valakinek nincsen saját – természetesen biztosítjuk, anélkül nem ülhetnek fel.

A lovastudás fejlesztése is cél?
Pici, 3-6 éves korú gyerekekről beszélünk, akiknél én az ügetést még nem tartom egészségesnek – a gerincük nem bírja az ilyen fokú terhelést – ezért az biztos, hogy csak lépés jármódban fogunk dolgozni.

Hozzáteszem, nem lehet ezt élesen különválasztani, tehát hiába nem azon van az elsődleges fókusz – hanem a kognitív értelmi fejlesztésen – a tartást mindig ki fogom javítani például.

Egyedül fogod tartani a foglalkozásokat, vagy ahogyan most a bemutatón is tetted, segítővel?
Úgy vannak felépítve az órák, hogy mindenképpen szükségem van segítőre. Balesetvédelmi szempontból kiemelten fontos – hiszen a gyerek bármikor megbillenhet – de előfordulhat, más körülmény is mondjuk, hogy mosdóigény miatt azonnal le akar szállni és elmenni a lovas; ilyen helyzetekben jó, ha van mellettem valaki. Amint bejáródik a rendszer, már a társam fogja vezetni a lovat – amit az új hely miatt egyelőre nem akartam – és én ezáltal a teljes figyelmemet a fejlesztésre tudom fordítani.

A cikk nyomtatásban a Pegazus – a lovasok lapja XXI.évfolyamának 5. (májusi) számában jelent meg.