Az előző rész témája az érintésmentes kaptármegfigyelés volt, ebben egy olasz kutatócsoport vizsgálati eredményeit ismertettem. Hazánkban is nagy erőfeszítések folynak a Varroa atka elleni küzdelem terén. „A varroa-parazitizmus nyomon követése kézi infravörös kamerák segítségével” címmel jelent meg egy magyar kutatócsoport tanulmánya a neves Insects folyóiratban.1
A Varroa destructor a legjelentősebb élősködő méhkártevő, világszerte ez jelenti a legnagyobb veszélyt a méhek egészségére. Rejtett életmódja miatt a fias sejtben történő kimutatása csak invazív technikákkal, azaz nagymértékben zavaró beavatkozással lehetséges.
A magyarországi MATE Kaposvár Campuson két éven keresztül végeztek kísérleteket, 2022-ben és 2023-ban öt-öt kaptárral. Vizsgálatuk során infravörös képalkotást alkalmaztak a hőkülönbségek mérésére a fertőzött és az ép fiasításokban. FLIR E5-XT WIFI kézi infravörös kamerával készítették el a fedett fiasítások hőtérképét.
Az euszociális (államalkotó) rovarok között kiemelkedő a mézelőméh (Apis mellifera, L. 1758) minden évszakban megfigyelhető, fejlett klímaszabályozási stratégiája. A homeosztázis fenntartása kulcsfontosságú, különösen azért, mert a peték, álcák és bábok nagyon érzékenyek a hőmérséklet-ingadozásokra. A hőszabályozás fontosságát jól példázza az elhasznált energia mennyisége: egy átlagos méretű család egy év alatt megközelítőleg 2 000 000 kilojoule energiát fogyaszt hőszabályozásra, ami a teljes energiaráfordítás 40 százalékát teszi ki.
A hosszan tartó, 32 C-fok alatti hőmérsékletnek kitett bábok hajlamosak a fejlődési rendellenességekre, ami ronthatja a későbbi dolgozóméhek memóriáját és tájékozódási képességét. A 32 C-fok alatti hőmérsékletnek több mint 30 percig kitett álcák esetében jelentősen megnő a patogén fertőzések kockázata. A kifejlett méhek viselkedési és neurológiai zavarokat is mutatnak a jelentős hőmérséklet-ingadozások miatt.
Köztudott, hogy a változó testhőmérsékletű rovarok nem képesek önállóan felmelegíteni saját környezetüket és testüket, kivéve a kemoreguláció folyamatát, amikor is egyes rovarok izommunkával kémiai vegyületek elégetésével hőt termelnek, a mozgási és anyagcsere-aktivitás fokozása érdekében. A méhcsaládokban a fiasításokban fejlődő „preimaginális” stádiumok (álcák és bábok) aktív mozgás hiányában nem képesek hőszabályozásra: poikilotermikusak. Annak következményeként, hogy az álcák és a bábok nem rendelkeznek saját hőszabályozási mechanizmusokkal, és nem képesek önállóan elegendő hőt termelni a megfelelő fejlődéshez, az imágó (kifejlett) dolgozóméheknek biztosítaniuk kell számukra a termikus (hőmérsékleti) stabilitást.
