A hagyományos műanyag szivacsok használata több szempontból is igencsak problémás a környezetre nézve: előállításuk fosszilis erőforrásokat igényel, használatuk mikroműanyag-szennyezéssel jár, és egy meglehetősen nagy mennyiségben keletkező, nem lebomló hulladék.
A mosogatás piszkos titkai
A mosogatószivacsok poliuretánból, poliamidból, poliészterből, színezőanyagokból és esetleg antibakteriális adalékanyagokból készülnek. Nem igazán hangzik jól ez a sok polimicsoda, pláne annak tudatában, hogy a poliuretán gyártása kőolajat igényel, ami véges erőforrás és a kitermelése környezeti károkkal jár.
Használat közben apró részecskék válnak le róluk, amelyek a lefolyóba kerülve szennyezik a környezetet. Az pedig tovább tetézi a bajt, hogy élettartamuk viszonylag rövid, ezért a rengeteg elhasznált szivacs nagyobb hulladékmennyiséget jelent. Az emberi egészség szempontjából sem sokkal rózsásabb a helyzet, a szivacsok ideális táptalajt jelentenek a baktériumoknak, és gombáknak, ezért rendszeres fertőtlenítésük, gyakori cseréjük elengedhetetlen. Higiéniai okokból általánosságban 1-2 hetente ajánlott cserélni, vagy amint láthatóan elhasználódik, illetve kellemetlen szaga lesz. Tehát elég sok van a rovásán. De szerencsére vannak más lehetőségek, így hozhatunk jobb döntéseket.
Vannak természetes megoldások
Szerezzünk örömöt a bolygónknak azzal, hogy csökkentjük a „műanyagfogyasztásunkat”, válasszunk környezetbarát, komposztálható kenderből, luffából, lenből, vagy jutából készülő növényi eredetű szivacsokat, mosogatórongyokat.
ami egyrészt csökkenti a hulladékainkat, másrészt sokkal biztonságosabban tisztíthatók, száríthatók, mint a hagyományos szivacsok. A mezőgazdasági hulladékok ilyen módon történő csökkentése is előnyösnek mondható, mondván a nyersanyag már úgyis le lett termesztve más miatt, akkor miért ne alakíthatnánk át valamivé, hogy használni lehessen.
A szivacs(tök)termesztés módja
A luffa hasonlóan termeszthető, mint az uborka, vagy más „kúszó-mászó” növény, kell neki egy jó erős támaszték, mert ez a tökféle akár kilenc méterre is feltekergődzhet. A fiatal, kis tököcskék ehetők, míg az érettek rostos belseje szolgálhat bármiféle szivacsként.
Magjait vetés előtt egy napra áztassuk be langyos vízbe. A csírázáshoz optimális a 20 °C feletti hőmérséklet, alacsonyabb hőmérsékleten elhúzódó a kelés. Április második felétől május közepéig-végéig lehet helyrevetni.
Ha van módunk meleg, és kellően fényes helyen palántát nevelni, akkor magjait március végén- április elején vethetjük el, majd a fagyveszély elmúlta után ültethetjük ki. Hosszú tenyészideje miatt előnyös lehet megpróbálkozni vele, mert biztosabb terméséréssel kecsegtet.
