Támrendszer, vagy kerítés mellett egy méterenként alakítsunk ki komposzttal jól megpakolt fészkeket, három-négy magot vessünk egy-egy fészekbe, később a legerősebb egy-két növényt hagyjuk meg.
A szivacstök csemeték életük első időszakában különösen vízigényesek, megerősödve már strapabíróbbak, némi szárazságot is elviselnek. A növény erős főgyökere mélyre hatol és a felső 30 centimétert sűrűn átszövi oldalgyökereivel, így nagyobb területről tud vizet szipákolni. Ezért indulnak sokkal jobb feltételekkel a helyrevetett növények, hiszen életük első pillanatától kezdve a helyükön vannak, és gyökereikkel nyújtózkodhatnak mindenfelé, amerre csak kedvük tartja.
A laza, illetve közepesen kötött, mélyrétegű talajon érzi magát legjobban, a szélsőséges talajokon nem teljesít jól. A bő terméshez elengedhetetlen a magas páratartalom, a sok napfény és megfelelő vízutánpótlás. Növekedési időszakban érdemes kéthetente organikus tápoldattal is megitatni.
Így lesz a tökből mosogatószivacs
A megbarnult, száraz tökökről el kell távolítani a külső, kemény héjat. A héjtól megszabadulhatunk például úgy, hogy meggörgetjük egy sima felületen, közben némi nyomást gyakorolva rá, vagy érzéssel megkocogtatjuk, hogy összetörjön. Miután lehámoztuk a héjat, rázzuk ki a magokat, mossuk tisztára a rostos részt, vágjuk tetszőleges darabokra és hagyjuk megszáradni.
Kedvező időjárás, jó talajfeltételek, és megfelelő mennyiségű csapadék, vagy öntözés esetén már néhány jól gondozott növény biztosíthatja az egész évre elegendő szivacsmennyiséget. Persze ez attól is függ, mennyire van szükségünk, illetve szeretnénk-e esetleg ajándékba is adni belőle.
A legszárazabb időszakokban szükségünk lehet öntözésre, de ez a talajtól, és a művelési módtól is függ, tehát ezen lehet javítani. Szóval a luffa a környezetbarát mosogatószivacsok között az egyik legjobb választási lehetőség, főleg ha magunk termesztjük, vagy esetleg be tudjuk szerezni a környékről.
