Például az, hogy egy kiváló bajai orvos – sok kortársához hasonlóan – a XX. század elején Amerikába kellett, hogy menjen, ha valamit el akart érni. Becket teljes mértékben elismeri a külföldi szakirodalom, könyve hivatkozási alap lett, még akkor is, ha bizonyos dolgokban ma már nyilván máshogyan gondolkodnak. A mézről és egészségről szóló könyve rendkívül ösztönző volt számomra, egy nagy műveltségű, érdeklődő, nyitott gondolkodású embert ismertem meg belőle, aki már nagyon korán észrevette a méz és a cukor háborúját a modern fogyasztói társadalomban, annak minden súlyos következményével.
Dr. Beck Manhattanban töltött éveiről legjobban talán egyik tanítványa, CHARLES MRAZ tájékoztat. Mraz vermonti méhész volt, Beck méheit gondozta, később tanítványa és barátja is lett. Mraz maga is súlyos reumatikus betegségben szenvedett, ám méhész volt, és megfigyelte, hogy a méhek szúrása jótékony hatással van rá. Ezután kezdett komolyabban érdeklődni a méhméreg-terápia iránt. A méhméreg-terápiát gyakorlati szempontokból leíró, Health and the honeybee című, nagyszerű kis könyvében így emlékszik vissza mesterére, amit talán érdemes hosszabban idéznünk:
„Első komolyabb tapasztalatomat a méhméreg-terápiával kapcsolatban 1935-ben szereztem, egy évvel a felépülésem után, amikor tudomást szereztem dr. Bodog F. Beck orvosról, aki New Yorkban méhméreggel kezelt ízületi gyulladást. Mivel a feleségemmel gyakran látogattuk meg a családunkat New Yorkban, nem vesztegettem az időt, és felkerestem őt.
Dr. Beck Magyarországról származott orvos volt. Számos európai országban praktizált, ahol megismerkedett a méhméreg-terápiával (BVT). Nagy erőt adott nekem, hogy nem vagyok egyedül a méhméreg-terápia iránti érdeklődésemmel, és hogy valóban van egy orvos, aki ezt alkalmazza.
Görögül és latinul is folyékonyan beszélt, így ezeket a könyveket is eredeti nyelvükön olvasta. Röviddel a találkozásunk után dr. Beck kiadta saját könyvét, amely a »Bee Venom Therapy« címet viselte, és a legjobb könyvek egyike a témában. Ez a könyv ma már nem kapható, és nehéz hozzájutni.
Dr. Beck »orvosi szekrénye« egy méhkaptár volt, amely az irodája ablakpárkányán állt. A kaptár tetején egy kis fémajtó volt. A kezelésekhez dr. Beck kinyitotta az ajtót, és hosszú csipesszel kivett egy élő méhet. A kaptár alján nyílás volt az udvar felé néző oldalon. A méhek kirepültek, és átrepültek a városi forgalom fölött a közeli Central Parkba, ahol virágport és nektárt gyűjtöttek. Meglepett, mennyi mézet tudtak összegyűjteni Manhattan szívében.
Azonnal átvettem a kaptár gondozását, és gondoskodtam róla, hogy legyen egy jó méhanya, amely erős méhcsaládot tud fenntartani. Valahányszor a feleségemmel New Yorkba mentünk, meglátogattam dr. Becket. Rengeteget tanultam a méhméreg-terápiával kapcsolatos, széles tudásából és tapasztalataiból, valamint az európai orvosok munkáiból, akikkel kapcsolatban állt. Találkoztam néhány páciensével is, és beszélgettem velük.
