A pipacsfélék a mezők klasszikus virágai, eredetük az eurázsiai régióban keresendő, pontos eredetét nehéz visszavezetni, történészek és kutatók szerint már az ősi Egyiptomban is ismerték és termesztették.

Szeretik a napos helyeket, de enyhe árnyékot elviselnek. A jó megvilágítás segíti egészséges növekedésüket és intenzív virágszíneket eredményez. Nem kedvelik a pangó vizet, jó vízelvezetéssel rendelkező talajban érzik jól magukat, túlzottan nedves környezetben megrohadhatnak a gyökerei. A vízigényük mérsékelt, de azért érdemes odafigyelni az öntözésére a forró nyári napokon.

Hajlamosak újravetni magukat, és gyorsan elterjednek, ha rajtahagyjuk az apró gubókat a szárakon, melyeket szárazvirág csokrokban is felhasználhatunk.

Öntözzük meg alaposan a talajt, és az első hetekben tartsuk nedvesen. A kikelt kis magoncokat ritkítani kell, ha túl sűrűn nőnek, vagyis minden második, vagy harmadik palántát eltávolítunk, így a megmaradt növényeknek lesz elég helyük a növekedésre.

Mezei pipacs (Papaver rhoeas)

Hazánkban is őshonos, gyakran láthatjuk búzatáblában, mezőkön, réteken, kertekben. Egyéves növény, 40-80 cm magas, szára vékony felálló, fehér serteszőrök borítják. A szár elágazó, de csúcsán magányosan nyílnak a négy lángvörös (ritkán rózsaszín vagy fehér) sziromlevélből álló virágok, melyek a tövükön fekete foltot viselnek.

Díszpipacs (Papaver orientale)

Az olykor méteres magasságot is elérő évelő díszpipacs május-júniusban nyílik. A virágszáron egy kehely alakú virágot hoz, a virágok mérete általában nagyobb, mint más pipacs-fajoké, akár 15-20 cm átmérőjűek is lehetnek.

Krepp papírhoz hasonló virágszirmai skarlátvörösek, de más színben is előfordul (fehér, lazacszínű, narancssárga, rózsaszín), a tövüknél sötét ibolyaszínű vagy barnás árnyalatú folttal. Hatalmas zöld, fogazott vagy mélyen hasított szélű levelei szőrösek és mérgező tejnedvet tartalmaznak.

Igénytelen, könnyen gondozható, és megbízhatóan virágzik évről évre, csiga, meztelen csiga, takácsatka károsíthatja. Jól bírja az enyhe fagyokat, de ha keményebb hideget várunk, érdemes takarással vagy mulccsal védeni a növényt, olyan helyre ültessük, ahol a hideg szél nem éri erősen. A jó minőségű kerti talaj általában elegendő tápanyaggal rendelkezik az egészséges fejlődéséhez, de tavasszal egy kevés érett trágyát, vagy komposztot teríthetünk a tövéhez.

Legegyszerűbb módszer a szaporítására a magvetés. Nyáron az érett magokat gyűjtsük be és szárítsuk meg szellős helyen, majd tavasszal vessük el a kertben. Tőosztást ősszel végezhetünk.