Az éghajlati hatások
A tanulmány megállapította, hogy a rovarliszt teljes éghajlati hatása 12,9 és 30,1 kg CO2-egyenérték között van egy kilogramm fehérjére vetítve, attól függően, hogy milyen alapanyagon nevelik a lárvákat.
Ha élelmiszerhulladék-alapú takarmányon nevelték a rovarliszt alapjául szolgáló lárvákat, az arány a tartomány alsó végén volt, míg a hagyományos takarmány-alapú rovarliszt a felső végén. Ez körülbelül 5,7-13,5-szerese a szójabab és 1,8-4,2-szerese a halliszt éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának.
Az összes vizsgált környezetihatás-kategóriát tekintve nincs olyan lisztfajta, amely minden kategóriában a legalacsonyabb potenciális hatással rendelkezne. A szójaliszt azonban, bár a kategóriák többségében a legalacsonyabb értékeket (a legkisebb hatást) mutatja, a vízfelhasználás tekintetében a legnagyobb hatással bír.
A hagyományosan takarmányozott rovarból készült lisztnek a 16 kategóriából 13 esetében a legnagyobb a hatása. A rovareleségek közül a 16 hatáskategóriából 14 esetében az élelmiszerhulladék-alapú rovareleségnek van a legalacsonyabb értéke, a csirketrágya-alapú rovareleség pedig ezek között helyezkedik el.
Az érzékenységi elemzés szerepe
Az érzékenységi elemzés eredményei azt mutatták, hogy a rovarliszt-rendszerek nagyon érzékenyek a módszertani döntésekre és a termelési eredményekre, különösen a lárvák neveléséhez szükséges villamosenergia mennyiségének és forrásának vizsgálatakor. A „legjobb eset” forgatókönyv szerint, a vizsgált legalacsonyabb hatású villamosenergia-forrást, egy alternatív szárítási technológiát (elektromos meghajtású kemence) és a melléktermékek tömegalapú elosztását alkalmazva, a rovarliszt alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást eredményezhet, mint a szója- és hallisztrendszerek.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az életciklus-elemzés eredményei arra utalnak, hogy a rovarfehérje jelenleg nem jelenthet megoldást a takarmányipar szén-dioxid-mentesítésére. Hozzátette azonban, hogy a megfelelő termelési feltételek mellett és a melléktermékek iránti megnövekedett kereslet mellett helye lehet az állati takarmányok szén-dioxid-mentesítésében, ha az életciklus-elemzésen kívüli egyéb tényezőkkel – például a túlhalászással vagy az erdőirtással, illetve a szójabab esetében a földhasználat közvetett megváltozásával – együtt vizsgálják.
További kutatások szükségesek
Megállapították, hogy a pelyva trágyaként való felhasználása javíthatja a rovartermelési folyamat körforgását, és hozzájárulhat a környezeti hatások csökkentéséhez. További kutatásokra van azonban szükség mind a hatékonyság, mind a környezeti kockázatok értékeléséhez, különösen a tápanyag-összetétel szabványosítása, a tárolás, a kijuttatás mértéke és a növénynövekedés terén a szántóföldi kísérletek során, valamint a tágabb környezetre gyakorolt hatás – a N sorsának, az üvegházhatású gázok kibocsátására gyakorolt hatásának és a talaj biológiájával való kölcsönhatás megértése – tekintetében.
