A gyep is egy növénytársulás -ami nem túl fajgazdag

A növénytársulásoknak van egy természetes fejlődési folyamata. Egy feltört, felszántott, utána pedig magára hagyott talajon először gyomnövények jelennek meg, és ezek uralkodnak pár évig, miközben fajösszetételük folyamatosan változik. Az évek során megjelennek a fűfélék, és köztük más lágyszárú, kétszikű növények is. További évtizedek telnek el, ameddig előbb cserjék, majd fafajok telepednek meg a területen, majd idővel kialakul az úgynevezett záró társulás, ami az adott éghajlaton, adott földrajzi viszonyok között a legmagasabb rendű növényi együttes.

A dolog kulcsa a rendszeres kaszálás, mivel ezt a zavarást a gyomok többsége képtelen hosszú távon elviselni, ám velük szemben a fűféléket, és néhány más lágyszárú fajt ez nem háborgat. Ennek köszönhetően pár év leforgása alatt eltűnnek a gyomok, kialakul a gyep, de ez a részben mesterséges beavatkozással létrejött növénytársulás nem fejlődik tovább, mert a soron következő fás szárú betelepülők szintén nem viselik el a kaszálást. Virágos gyepet ilyen formán is létesíthetünk kertünkben, ám kevesek akarnak éveket várni a házi virágmező elkészültére.

Ennek oka, hogy a gyep egy monokultúrás társulás, azaz csak füvekből áll. A természetben ilyen nincs, ott minden társulást (a mi éghajlatunkon) nagy változatosság, fajgazdagság jellemez. Tehát a mi mesterségesen kialakított gyepünkbe is beleszól a természet, és megpróbálja változatosabbá tenni azt. Ez egyfelől a gyep gyomosodásának is tekinthető, ám akkor sem kell lemondanunk az esztétikus megjelenésű gyepről, ha ezeket az önkényes helyfoglalókat is beengedjük, esetleg ízlésünk szerint mi telepítjük be őket. A százszorszép igazából egy gyom a gyepben, de jól mutat, ha nem ragaszkodunk az egységes zöldhöz