Innováció a halgazdálkodásban: Kihívások és lehetőségek a hazai akvakultúrában

Dr. Szűcs István, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője a Halászati Tudományos Tanácskozáson az innovációról és a hazai akvakultúra ágazat kihívásairól, valamint lehetőségeiről beszélt. Harminc évvel első itteni előadása után rávilágított az ágazat stagnálására, de felvázolta a lehetséges kitörési pontokat is.

A hazai halgazdálkodás extenzív és intenzív édesvízi akvakultúrára épül, főként pontytermeléssel. Mint fogalmazott

Az ágazat a hazai állattenyésztés 1,7-2,1%-át adja, és mindössze 1231 állandó alkalmazottja van.

Az EU-s tendenciákkal összhangban a hazai akvakultúra kibocsátása sem nőtt dinamikusan, ellentétben a globális trendekkel. Az üzemelő tóterület minimálisan változott, bár az ágazatnak nem érdeke a növelése. A halastavi gazdálkodás funkciói az élelmiszertermelésen túl kiegészültek a rekreációval, természet- és környezetvédelemmel. A horgásztársadalom dinamikusan növekszik, elérve az egymilliós létszámot, és a horgászpiac jelenti a magyar akvakultúra legstabilabb bevételét. Az import érték az elmúlt 30 évben az export ötszörösét is meghaladta.

Dr. Szűcs István szerint a versenyképesség növeléséhez alacsonyabb önköltség szükséges. Komoly kihívást jelent a munkaerőhiány, amire műszaki fejlesztéssel, robotizációval lehet reagálni, csökkentve a fajlagos munkaerő-felhasználást.

A termelői szervezetek létrehozása választ adhatna a kereskedelmi koncentrációra. A digitalizáció, mesterséges intelligencia és az adatvezérelt döntéshozatal elengedhetetlen a jövőben.

Kutatás-fejlesztés (K+F) nélkül nincs innováció. Ha az ágazati profit csökken, gyakran a K+F kiadásokat csökkentik először, ami versenyképesség-romláshoz vezet. Dr. Szűcs István szerint a megoldás az „előre menekülés” innovatív fejlesztésekkel és adaptációval; nem kell feltalálni a spanyolviaszt, a máshol bevált megoldások adaptációja is jelentős előrelépést hozhat. Az innováció célja kell hogy legyen a termékválaszték bővítése, technológiai korszerűsítés, önköltség csökkentés, és a fenntarthatósági célok elérése.

Dr. Szűcs István több konkrét innovációs területet is megjelölt:

• Termelésbiológiai hatékonyság javítása: Genetikai fejlesztés, rezisztencia nemesítés, új halfajok bevonása, génmegőrzés (ponty génbank szükségessége).
• Tartási és takarmányozási feltételek fejlesztése: Etológiai kutatások, haltápgyártási technológiák, halliszt kiváltása.
• Műszaki és technológiai háttér javítása: Például trágyakijuttatás, biomassza becslés fejlesztése.
• Környezeti és ökológiai állapot fenntarthatósága: Vízszennyezés hatásvizsgálata, halkórtani K+F+I, populációgenetikai vizsgálatok.

Az előadó szerint innovációra akkor van szükség, ha az ágazat piaci problémákkal, túltermelési válsággal küzd, ha kisebb a jövedelmezőség, mint más agráriumokban, ha csökkennek a beruházások, vagy ha a termelők egy része tönkremegy. A HAKI-nak, mint innovációs központnak, kulcsszerepe lehet az ágazat fellendítésében, ösztönözve az ágazati szereplőket a közös gondolkodásra és a problémákra választ adó projektek megfogalmazására.