A sárgahasú unkával (Bombina variegata) főként egy-egy kirándulás alkalmával középhegységeinkben találkozhatunk. Habár felülről nézve csak hátuk szürke, rücskös rejtőszínezete látszik, a látvány csalóka: hasuk élénksárga-fekete pompás színét szemérmesen elrejtik, inkább a ragadozóik elriasztására tartogatják.
A Dunántúlon megtalálható az Alpokalján, az Őrségben, a Zalai-dombságban, a Zselicben, a Mecsekben és a Tolna-Baranyai-dombvidéken, továbbá a Bakonyban és a Visegrádi-hegységben. A Dunától keletre a Mátrában, az Aggteleki-karsztvidéken és a Zempléni-hegységben él. Előfordulását nem kizárólag a tengerszint feletti magasság határozza meg, fontos számára a hűvös mikroklíma és a megfelelő csapadékmennyiség is. Középhegységeink lábánál elterjedése találkozik a síkvidéken előforduló vöröshasú unkáéval, itt kevert állományokat alkotnak.
A sárgahasú unka robusztus testfelépítésű, mokány kis béka. Hátoldala szürkésbarna, a bőrét tüskés szaruszemölcsök borítják. A közeli rokona, a vöröshasú unka hátoldala hasonló színű, bőrét ellenben lekerekített, lencse alakú szaruszemölcsök borítják. A szemölcsök formája fontos határozóbélyegként szolgálhat a két faj elkülönítése során. Mindkét fajnak előfordul zöldhátú színváltozata is. A sárgahasú unka hasi foltjai élénk citromsárga vagy halványsárga színűek, összefüggőbbek, mint a vöröshasú unkáé, és a hüvelykujjra is ráterjednek.
Bőrének mirigyei méreganyagokat termelnek, ezért kevés ragadozó háborgatja. Az unkaméreg a nyálkahártyával érintkezve annak irritációját és gyulladását okozhatja. Veszély esetén megesik, hogy az unka végtagjait és fejét felfeszíti, hátát homorítja, így villantva fel hasának, nyakának és talpának mérgező mivoltára figyelmeztető színét. Ez az úgynevezett „unkareflex”, mely a támadók elriasztását szolgálja.
(Fotó: Saxifraga)
A sárgahasú unkát hazánkban legfőképpen a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány veszélyezteti. Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek. A faj által előnyben részesített időszakos kisvizek idő előtti kiszáradása egyre gyakoribb jelenség, amely a fokozódó nyári aszályok és a zárt, öreg erdők kivágásának vagy megbontásának következménye. Az erdei utak keréknyomaiban megtelepedő példányok gyakran válnak a munkagépek áldozatául. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.
