Miért éri meg csatlakozni a Rendszerhez a termelőknek?
Három pontot emelnék ki. Nagyon fontos, hogy a forráselosztás hatékonyan, megfelelő mechanizmussal működjön: amennyiben a döntéshozóknak nem áll rendelkezésre elég adat, nincs mire támaszkodniuk, akkor téves következtetésekre jutnak, ennélfogva pedig nem akkor és oda kerülnek a pénzek, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az adatszolgáltatók számára abból a szempontból szintén előnyt jelent, hogy

Egyaránt ösztönző lehet a mikro-szintű, adatorientált döntéshozatal. Lényeges, hogy a gazdálkodó tudja magát a versenytársakhoz képest pozicionálni és naprakészen tisztában legyen vele milyen hatékonysággal, jövedelmezőséggel termel, ehhez pedig referenciapontokra van szükség. Megvannak az eszközeink rá, hogy az adatszolgáltatók naturális és ökológiai paramétereit összevessük az EU más tagországaiban dolgozó főbb konkurens ágensekkel.

Mekkora mintából és milyen módszertannal dolgoztok?
Európa-szerte körülbelül 80 ezer termelő üzem tagja a Rendszernek, míg Magyarországon 1900 üzem vesz benne részt. Maga a mintakiosztás szigorú statisztikai alapokon nyugszik. A kiválasztási tervnél az éppen legfrissebb agrárcenzusból, valamint az aktuális ÁMÖ – vagy GSZÖ – adatokból indulunk ki, amik alapján klasztereket képzünk a termelési irány, a régió és az ökonómiai üzemméret szerint. Ezeket egy úgynevezett Neumann-féle allokációs módszerrel vizsgáljuk. Az egész módszertan egy nagyon szigorúan szabályozott, az Európai Unió által meghatározott eljárásrend szerint történik. A mozgástér nem túl nagy, és bizonyos számviteli alapelveknek is meg kell felelni.

A teljes beszélgetésről készült felvételt az érdeklődők a Magyar Mezőgazdaság YouTube és Spotify csatornáin találhatják meg, melyben foglalkozunk az adatgyűjtés gyakorlati módszereivel is.