Egy évszázad nagy idő, de mielőtt bárki azt gondolná, Légli Ottó megérte ezt a szép kort, téved. Pedig a meghívó címében ez szerepelt: Légli 100. Ismerve viszont népszerű borászunkat, tudhatjuk, valami csalafintaság van emögött. Persze, Légli Ottó 65 éves lett (egy férfiembernél a kor csak állapot), miközben a vállalkozása betöltötte a 35-öt.
Rokonok, barátok, ismerősök gyűltek össze a szőlősgyöröki Légli Szőlőbirtokon, hogy leróják tiszteletüket és megbecsülésüket a boglári borász, a 2010-es Év bortermelője, a HNT korábbi elnöke előtt. Bár hasonlatként elhangzott, „a lakodalom nem az ifjú párért, hanem az ünneplő tömegért van”, ehhez tartottuk is magunkat. Nem beszéltünk löszön lévő agyagtalajról, ami homokkővel teszi színesebbé a pezsgő alapborokat, borászati technológiáról, inkább sűrűn fogyasztottuk a jéghideg buborékos italt. Pedig kis útmutatót is kaptunk házigazdánktól:
Viszont hagy idézzek egy korábbi, vele készült interjúból, ami talán megvilágítja Légli Ottó világlátását: „A győri bencéseknél irodalmi, művészettörténeti szakkörre jártam, nagyszerű bencés tanáraim voltak, elefántcsonttoronyban, idealista világban éltem, amíg ki nem kerültem a nagybetűs ÉLETbe. Viszont lassan megtanultam az embereket kiismerni, korán eligazodtam a szakmai életben, kialakult az a képességem, hogy érdemes-e valakivel beszélgetnem, letett-e valamit a szakmában, ahogy szokták mondani, van-e már referenciája” – kezdi beszélgetésünket a szakember, majd hozzáteszi, ő olyan ember, aki még a saját szavába is képes közbevágni, s azzal sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy Esterházy Péterhez hasonlóan egyszerre akár négy szálon is futtatja a beszéd fonalát. Mint elmondta, „Boglár” komoly iskolának bizonyult, ennek köszönhetően nem csak szakmai területen mozog otthonosan, de megtanult bánni is az emberekkel.
Magas belső elvárású közegből érkezett a hegyközségi rendszerbe, de nem teljesen véletlenül. Ahogyan mondja, nem volt benne az „akadémikus brancsban”, ugyanakkor önmagával szemben is nagyon igényes világba csöppent.
