Bonus pater familias
A jubileumi ünnepségen a köszöntők között Ambrus Lajos író, filozófus, borász, pomológus, polihisztor is „színpadra lépett”. Mint elmondta, „ha a Légliekre gondolok, minduntalan egy régi, kopni és feledni látszó fogalom ugrik elém….a bonus pater familias, másként a gondos családapa. A Léglieknél láttam legélesebb pontosságban: egyszerre az atya mértékadó példáját követni és szinkronban vele minden utódnak saját, kiküzdött személyiséget építeni. Ez nem jár konfliktusok nélkül – három fiú külön utakon érkezik saját egyéniségének kifejtéséhez, legelőbb a legidősebb fiú, majd sorban a többiek, de soha semmit nem vesztve a család bensőséges intimitásából.
Ha az ünnepelt Légli birtokra és Ottóra gondolok, mint örök pater familiasra, tudom, ő nem csak tudja, de éli is a régi titkot – amit a kulturális életvezetési hagyomány diktál. Az un. rendszerváltás után induló kiváló magyar szőlészek között ő is tudja, hogy a családi hagyományt hogyan kell értelmezni. Hogyan kell az apa példáját követni és tiszteletben tartani, olykor vitázva vele, de saját utat kimunkálni. És ez a legvégső krédó a mi magyar vincellér-világunkról is: tudni, felépíteni és megélni, hogy a szőlőműves szabad ember, mert a szőlő a mai globális összeomlások, sőt világkáosz ellenére is függetlenséget és önbecsülést ad….
Ottó, az ünnepelt pater familias is tudja, hogy amint kimégy a szőlőhegyre, amit te plántáltál, te hoztál létre, te ismered legszemélyesebben – ott észrevétlenül egy másik dimenzióba lépsz át. Ott minden más – akár egy ontológiai költeményben: abban a világban, ahol az elemekkel együtt teljes a kozmosz. Tágasabb az idő és a természet. Tágabb a világ. Fönt vagy a hegyen, éneklő madarak és lélegző növények segítenek téged. Ez a léthelyzet kikapcsol, ötleteket ád, tisztábban és mélyebben látsz, jobban érzékeled saját belső és külső határaidat. Ettől lesz jobb és mélyebb, amit csinálsz. Nota bene, ettől lesz gyönyörű a szőlőd és jobb a borod is.”
Ünnepelni jöttünk össze, ahol nem csak a nagyszerű borászt köszöntöttük, de rajta keresztül a magyar bort is. Azt a hagyományt, aminek Légli Ottó a maga munkájával is részese, őrzője, formálója. Amiért nem számító módon, hanem szinte ösztönösen nap, mint nap kiáll, küzd és aggódik. Ünnepelni, ami a pohárba töltött Légli pezsgővel és borokkal vált teljessé. És köszönteni, hogy még sokáig élvezhessük házigazdánk társaságát, történeteit, szakmai meglátásait.
