Mongóliában nyugati befolyásról, kiképzési elvekről egyáltalán nem beszélhetünk, de azt sem lehet mondani, hogy erőszakosak, durvák lennének: úgy fogalmaznék, hogy az ottani lovaknak kevesebb a választási lehetőségük, mint európai fajtársaiknak, ugyanakkor nagyobb szabadságot kapnak. Ez abból a szempontból szerintem érthető is, hogy a sztyeppén létfontosságú, hogy a feladataikat ellátva segítsék a gazdáikat. Nincsenek lovardák körbekerített pályákkal, s nincs kihasználás sem: csak kölcsönös előnyökön alapuló, függő viszony.

Milyen érzés egy ázsiai félvad ló nyergében ülni?
Függetlenül attól, a Föld melyik pontján vagyok éppen, örökösen azt az elvet vallom, hogyha nincsen elegendő idő megismerkedni egy számomra idegen lóval és valamennyire megszokni, akkor a legcélravezetőbb az, ha elfogadom, amit felkínál és alkalmazkodom hozzá. Nyilván tudtam, mikor felültem az első kis zömök mongol lóra, hogy lovaglástechnikai részletekbe – mint a külső szár, belső csizma – biztosan nem fogok belemenni. Két dolgot, az irányt és a tempót kellett – és próbáltam – szabályozni. Előfordult, hogy nem sikerült kellő befolyást gyakorolnom rájuk, ezért ott egyszerűen beletörődtem, hogy például kilométereken keresztül a rossz irányba haladtunk. Máskor hiába akartam lassabb iramot diktálni, a kijelölt lovam úgy döntött, maximum sebességgel fogunk vágtázni. Képtelen lettem volna megállítani, ebből fakadóan csak szárat adtam neki és hagytam, hadd fusson.

Nem ritka a lovasoknál, hogy túlságosan ragaszkodnak a kontrollhoz és képtelenek elfogadni, ha nem az övék az utolsó szó. Ezt nem könnyű elengedni, pedig vannak szituációk, ahol muszáj. Ilyen mentalitással lovagoltam végig a Derby-t: nem várhattam el, hogy együttműködők legyenek velem anélkül, hogy én nem teszek lépéseket feléjük. Egyetlen vezérelvhez, a biztonsághoz ragaszkodtam.

Amennyiben lenne rá lehetőséged, visszamennél?
Természetesen, ám nem lenne ésszerű, logikus vállalás. A Derby ára fejenként milliós nagyságrendű. A párommal tanyát építünk jelenleg itt, Magyarországon, ami a költségvetésünket meglehetősen behatárolja az elkövetkezendő évekre.

Pedig régen ez nem állt távol tőlem: hosszú távú tervek nélkül éltem bele a nagyvilágba, mindig pont annyi pénzzel, ami elég volt a következő őrült ötletem megvalósításához. Összegezve, felelőtlenség volna most az egész éves keresetemet pár nap alatt ellovagolni. Ellenben, ha valaki a kezembe nyomna egy grátisz jegyet, habozás nélkül kezdenék pakolni.