Gazdaságos is lehet, de ki fizesse meg?
Egy átlagos kolumbiai tehén napi 420 grammot gyarapszik, míg Robbin gazdaságában ez elérheti a 800 grammot. A gyorsabb növekedés kevesebb idő alatt elért vágósúlyt, így kisebb összkibocsátást és nagyobb jövedelmet jelent. Csakhogy az SPS kiépítése nem olcsó: szükség van új kerítésekre, vízvezetékekre és a facsemeték telepítésére is.
Kolumbiában – hasonlóan Európához – a kisebb gazdálkodók sokszor túl kockázatosnak tartják ezeket a beruházásokat, hiányzik a technikai tudás és az állami ösztönzés. Ezért gyakori, hogy a pilotprojektek után a gazdák visszatérnek a régi módszerekhez.
Magyar és európai párhuzamok
Az EU új Közös Agrárpolitikája (KAP) kiemelten támogatja a legeltetéses rendszereket, mert azok segítik a gyep ökoszisztémák megőrzését és a szénmegkötést. Egyes uniós programok (például az agroerdészeti támogatások) kifejezetten a fák és legelők kombinációját ösztönzik.
A klímaváltozás miatt azonban Közép-Európában is egyre nagyobb kihívás lesz a vízellátás biztosítása.
Fogyasztói felelősség: tényleg csak a vegetáriánus út a zöld út?
A marhahús gyakran válik a húsellenes kampányok céltáblájává. Kolumbia példája azonban azt üzeni: nem feltétlenül kell lemondanunk róla, hanem okosabban kell előállítani.
A fenntartható legeltetés és a biodiverzitás megőrzése révén a marhahús is lehet a zöld étrend része – ha a gazdaságok ténylegesen átállnak a klímabarát rendszerekre.
Az ausztrál szarvasmarhák nem tudnak klímasemlegesen legelni
