A történet 20 évvel ezelőtt kezdődött. A család Várpalotán tipikus kertvárosi életet élt: családi ház, vállalkozás, három gyermek. Soós Balázs hivatásos katonai szolgálat után telekommunikációs üzleteket üzemeltetett, mint mondja, jól menő vállalkozó volt, mindent megengedhetett magának, amit pénzen meg lehet venni, mégis úgy érezte, nem kerek az élete.

Úgy fogalmaz, 18 évet töltött a mókuskerékben, és a barátain is azt látta, ahogyan nő a vállalkozás, az életszínvonal, gyarapodnak az anyagiak, úgy csökken az ember szabadsága. Hosszas útkeresés után rájött, valójában az hiányzik az életéből, amit nem pénzben mérnek: a természet és a harmónia.

Út a Kellő patakhoz

Sokat gondolkodott azon, hogyan lehetne ebből kilépni. Évekig kereste a megfelelő vidéki helyet egy új élethez, mégsem sikerült olyat találni, ami a családnak és neki is megfelelt volna. Ekkor rájött, hogy nem a helyszínekkel van a probléma, a többiek nem akarnak kiszakadni a megszokott életükből. Ezért egyedül követte a vágyait.

Már a kertvárosban is tartott állatokat (amire a szabályozások lehetőséget adtak), kecskékkel és baromfival foglalkozott, sajtot, joghurtot készített azért, hogy egészséges élelmiszer kerüljön a család asztalára.

Az állatokkal érkezett az új kis birtokra, amelyen keresztülfolyik egy tiszta vizű ér, a Kellő patak, amiről új vállalkozását nevezte el. – Itt a legjobb az állatoknak, nekem pedig a legkevesebb gondom van velük – sorolja az okokat, hogy mi sarkallta az éles életmódváltásra.

– A kísérlet lényege az volt, hogy lehet-e minden nélkül élni? Mi kell ahhoz, hogy az ember stresszmentesen, boldogan élhessen, megvalósítsa magát és ne azon kelljen szorongania, mi lesz holnap, hogyan megy az üzlet, tudom-e fizetni a számlákat, a hiteleket, az autók fenntartását…

– Ez volt a nagy próba. Ekkor tapasztaltam meg, hogy az alapvető szükséglet kielégítésére naponta másfél órát kell fordítani. Utána az van, amit én akarok, azt csinálok, ami nekem örömet okoz, nem azt, amit mások határoznak meg számomra. Itt is van napi 10 óra munka, de én döntöm el, mikor, mivel foglalkozom, és ez az óriási különbség az előző életemhez képest – összegzi a farmon töltött idő tapasztalatait.