Emma Sherratt, az Adelaide-i Egyetem Biológiai Tudományok Iskolájának egyetemi docense egy nemzetközi kutatócsoport élén vizsgálta a kivadult nyulak morfológiáját. Összesen 912 állat testméreteit és koponyájuk formáját hasonlították össze, melyek között voltak házi-, kivadult-, és üregi nyulak is.

A logika azt diktálná, hogy egy kivadult háziállat, mely újra alkalmazkodni kényszerül a vadonhoz, „visszaváltozik” azzá, amiből háziasították. Sherratt kutatása azonban megmutatta, hogy a különböző élőhelyekhez alkalmazkodva megváltozik a faj külleme – írja a Phys.org.

A nyulak esetében azt találták, hogy az olyan területeken, ahol nincsenek nagyragadozók, mint Ausztrália és Új-Zéland, sokkal változatosabb testméretek jelenhetnek meg, ami a koponyára is hatással van, mutatott rá a kutató.

„A koponya alakjára összpontosítunk, mivel ez segít megérteni, hogyan lépnek kapcsolatba az állatok a környezetükkel, a táplálkozástól kezdve az érzékelésen át egészen a mozgásukig” – mutatott rá Sherratt.

Ha sikerül megértenünk, milyen változásokon mennek át a kivadult háziállatok, az segíthet a jövőben más inváziós fajok esetében is megjósolni, hogyan fognak viselkedni és átalakulni az új környezetükben. Ilyen tudás birtokában pedig könnyebben kontroll alá lehet őket vonni, megóvva ezzel az eredeti élőhelyet és az benne lévő ökoszisztémát.