0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 9.

Kihaló falvak – mit lép a természet?

A világon mindenütt jellemző a vidéki falvak elnéptelenedése. A fiatalok nem látnak perspektívát a gazdálkodásban és a városokba költöznek. Vajon a felhagyott szántók az inváziós fajok martalékává válnak, vagy visszaállhat egy biodiverz életközösség?

Gergana Daskalova, a Göttingeni Georg August Egyetem Természetvédelmi Biológiai Tanszékének munkatársa saját szülőfalujában végez vizsgálatokat Bulgáriában ebben a témában. Tyurkmen egy kis, álmos falu, mely elvesztette lakossága 80 százalékát az elmúlt évszázadban. A legtöbb ház üresen áll, beszakadt tetőkkel és omladozó falakkal. A felhagyott kiskertekben fák és cserjék vertek tanyát. Mégis ide költözött vissza Daskalova, nagyszülei házába, és tervei szerint legalább részidőben itt, gyerekkorának helyszínén fog élni.

A falun túl nyílt területek vannak, melyek nagyrészén már nem folytatnak gazdálkodást: nincs vetemény, nem legeltetnek állatokat. A legtöbb olyan leszármazottak tulajdonában van, akik távol élnek. Minden egyes új generációval egyre nehezebb lesz bármit is kezdeni a földterülettel, mutatott rá a Science hasábjain Daskalova. A saját családja az egyik jó példa erre: örököltek ugyan földeket itt a környéken, de fogalmuk sincs, pontosan hol fekszenek azok.

kihalt falu felhagyott terület romos ház
Illusztráció
Fotó:Nikos Doukas, Pixabay

A felhagyott szántókon opportunista fűfélék nőnek. Helyenként pedig szúrós cserjék és a vadszilvafélék. Sok helyen megjelent az inváziós bálványfa, mely gyorsan terjed.

Világméretű trendek

A vidéki falvak elnéptelenedése nem csak Bulgáriában jellemző, világszintű jelenség, mutatott rá Peter Verburg, az Amszterdami Szabadegyetem földhasználatát kutató szakértő. Amíg a globális élelmiszerkereskedelem eredményeképp Brazíliában és Bolíviában felégették az esőerdőket a mezőgazdaság javára, addig máshol, főként a sziklás, dimbes-dombos vidékeken, ahol kevés a víz, eltűntek a gazdaságok. Ennek oka, hogy nem voltak versenyképesek.

Egyre többen hagynak fel a gazdálkodással Kelet-Európában, Dél-Franciaországban, Dél-Koreában, Japánban és Indiai hegyvidéki részein is. Pontos számok azonban nem ismertek. Sok esetben felhagyják a területet, majd később újra művelésbe vonják.

Becslések szerint azonban Európában 1990 óta 120 millió hektáron hagyták abba a mezőgazdasági művelést. Globális szintén 1950 óta nagyjából 400 millió hektár lehet ez a szám – Ausztrália területének fele.

Verburg szerint nem kérdés, hogy továbbra is folytatódik ez a tendencia. Valószínűleg a klímaváltozással fel is gyorsul, mivel egyre több mezőgazdasági terület szárad ki.

aszály sivatag időjárás felhagyott terület
A száraz, sivatagos területeket hiába hagyják magukra – ott nem várhatóan semmi nem történik majd csapadék híján (képünk illusztráció)
Fotó: David Vives from Pixabay

Hagyjuk magára vagy avatkozzunk be?

A jelenség azonban felvet olyan érzékeny kérdéseket, melyen az ökológusok és a döntéshozók jelenleg is vitatkoznak. Vajon milyen módon foglalja vissza ezeket a területeket a természet? Természetvédelmi szempontból vajon degradációnak vagy helyreállításnak tekinthetjük a folyamatot? Be kell-e avatkozniuk a döntéshozóknak annak érdekében, hogy változtasson a terület sorsának alakulásán, vagy egyáltalán megakadályozza azt, hogy felhagyják?

Erre a kérdésre egyáltalán nincs jó válasz. Sokszor nem a száraz adatokon múlik, hanem azon, milyen típusú „természetet” tartanak leginkább értékesnek a tudósok és a döntéshozók.

Henrique Pereira, a Német Integrációs Biodiverzitás-kutató Központ és a Halle-Wittenbergi Martin Luther Egyetem ökológusa szerint ez egy kicsit olyan, mint egy kulturális háború. Pereira azt a vonalat képviseli, mely szerint vissza kell adnunk a természetnek a területeket még olyan áron is, hogy azt inváziós fajok lepik el. Azonban más ökológusok szerint a teljes magára hagyással tönkre tesszük a természetet.

Amikor a hagyományos gazdálkodási formával felhagynak, azok a vadvirágok és madarak, melyek ehhez a mozaikos élőhelyhez alkalmazkodtak, eltűnnek. Az ötlet, hogy egy diverz, fajgazdag ökoszisztéma csak úgy a semmiből előbukkan majd amolyan ökológiai tündérmese

– mutatott rá Michael Glemnicz, a németországi Leibniz Mezőgazdasági Tájkutató Központ biológiai sokféleséggel foglalkozó kutatója.

Forrás: Science

Magazin ajánló: