Nagyjából 252 millió évvel a Földön hatalmas kihalási hullám vonult végig. A szárazföldi és tengeri élet jelentős rész eltűnt: becslések szerint a tengeri fajok 96 százaléka, a szárazföldi gerinces fajok 70 százaléka pusztult ki. Az oka egy intenzív felmelegedési időszak volt, melyről sokáig úgy gondolták, hogy a Szibériában aktív vulkánok miatt következett be.
Most azonban egy nemzetközi tudóscsapat, melyet a Leedsi Egyetem és a wuhani Kínai Földtudományi egyetem vezetett arra jutott, hogy a trópusi esőerdők eltűnése, majd lassú regenerálódása lehet az ok – írja a ScienceDaily. A sérült esőerdei ökoszisztéma nem volt képes megkötni a légköri szén-dioxidot, és ez felmelegedést okozott.
Fotó: Pok Rie/Pexels
A széleskörű terepi vizsgálatok során a csapat egy új típusú fosszília analízist alkalmazott. Emellett bizonyos kőzetformációkból származó nyomokból is igyekeztek rekonstruálni a perm-triász kihalási esemény során a növények aktivitásában bekövetkezett változásokat.
A Nature Communications folyóiratban közzétett tanulmányban arra jutottak, hogy az elpusztult vegetáció miatt drasztikusan csökkent a szénmegkötés, ami miatt hosszú időn át magas volt a légköri szén-dioxid szint.
A kutatók szerint az eredményeik megerősítik azt, hogy
Kínában található a perm-triász kihalás legteljesebb geológiai feljegyzése. Ez a munka három generációnyi kínai geológus munkájának köszönhetően gyűlt össze több, mint három évtized alatt. Ez a masszív archívum volt az alapja a mostani kutatásnak is.
A kutatás vezetője, Dr Zhen Xu 2020-ban került a Leedsi Egyetemre, ahol Benjamin Mills professzorral készítették el a kihalási esemény szimulációját, valamint kiértékelték a vegetáció eltűnésének hatását a klimatikus viszonyokra. Az eredményeik megerősítik, hogy a szénmegkötésben bekövetkezett változás összefügg az utána bekövetkezett felmelegedés mértékével.
Fotó: elkewo from Pixabay
figyelmeztet Mills.
A felmelegedés tovább gyorsulhat a jövőben még akkor is, ha elérjük a zéró emberi szén-dioxid kibocsátást. A szén-körforgás alapjai annyira megváltozhatnak, hogy a regenerálódáshoz elképzelhetetlenül hosszú időre lesz szükség, ami geológiai léptékkel mérhető. Ez már korábban is bekövetkezett a földön, mutatott rá a professzor.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a hagyományos kutatás és az új technológiák ötvözése kritikus fontosságú. A paleontológiának új módszerekre van szüksége, mely segít a múlt pontosabb feltérképezésében. Mindez ugyanis kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából.
