Precíziós helyett funkcionális takarmányozás

Tény, hogy az elmúlt évtizedekben állatnál, embernél megsokasodtak az egészségügyi problémák: az immunrendszer egyre gyengébb, általánosak az anyagcsere- és keringési zavarok, az idegrendszeri panaszok és a degeneratív elváltozások, népbetegség lett az allergia.

Mester Károly szerint a problémák észrevehetően akkor kezdődtek, amikor a funkcionális takarmányozást felváltotta a precíziós takarmányozás, amelynek egyik összetevője a rost. Az élelmi rostok közé sorolják a lignint is, ami megakadályozza a fermentáló baktériumokat abban, hogy hozzáférjenek a vízzel oldható, fermentálható rostokhoz, tehát a pektinhez, a hemicellulózhoz, de még a vízben oldhatatlan cellulózhoz is.

Ha tehát magas lignintartalmú alapanyagot adunk a takarmányhoz, a baktériumok egyszerűen nem tudnak hozzáférni a fermentálandó rostokhoz. A korpa is élelmi rostnak számít, noha a fermentáció szempontjából értéktelen.

Az a takarmányozási szisztéma, amelyben a szójahéjat, a repcehéjat, a rizskorpát, illetőleg a búzakorpát azonos szinten értékelik a leveles rosttal, mondjuk, a lucernaliszttel vagy például a szárított almatörköllyel – aminek a pektintartalma huszonöt-huszonhét százalék –, teljesen téves, hiszen a korpa pektintartalma mindössze két százalék, a többié pedig gyakorlatilag nulla.

Miért nem tudják fenntartani az állatok egészséges mikrobiomját? Az elsőszámú bűnösnek a génmódosított szójában lévő glifozátot találja. Ez nem feltételezés, hanem igazolt, dokumentált tény – állítja.

Megoldhatatlan probléma

– A madárinfluenza egyelőre megoldhatatlan problémát jelent, amelyért azok a hajlamosító körülmények, tényezők felelősek, amelyek egy opportunista kórokozót segítenek abban, hogy létrehozza a megbetegedést az élő szervezetben. Ha a szindémiát megszüntetnénk, nem lenne madárinfluenza-járvány.

Amikor a baromfi megfertőződik a vírussal és az bekerül a légző- és az emésztőrendszerébe, ha a makrofágok killer-funkciója nem működik, az állat védtelen. A védekező mechanizmushoz argininra volna szüksége, ami a nitrogén-monoxid donorja. A tápokhoz viszont szabad aminosavként lizint adnak, de akkora mennyiségben, amekkorára eleve nem lenne szükség, mert nagy része nem képes felszívódni.

Tehát a lizin-arginin antagonizmus következményeként nem működik a sejtes immunitás, nem működnek a simaizmok, nem megfelelő a keringés. Veseproblémákat generál, késlelteti a sebgyógyulást, és még hosszan sorolhatnám a jelenség súlyos ok-okozati összefüggéseit. A biológiai kockázatát növelik meg, ha szabad aminosavakat használnak az élelmiszerekben és a takarmányban.

El kellene gondolkodni azon is, mi az oka annak, hogy elképesztő ütemben jelentek meg humán betegségek hobbiállatainknál, kutyáknál és macskáknál – olyan szindrómáktól szenvednek, mint a gazdáik. Harminc-negyven évvel ezelőtt ilyen betegségek egyáltalán nem sújtották őket. Mi változott? Hol az összefüggés? A válasz abban keresendő, hogy részben ugyanazt az élelmiszert kapják, mint amit az ember fogyaszt, másrészt pedig a társállatok tápjai is preciziós alapon vannak összerakva.