Ezzel szemben a ,,helyes” dajkásítás akkor jelentkezik, amikor a tehén vetél, borját veszti ellés közben vagy ellést követő pár napban, de az anyai ösztönei olyan erősek, hogy mindenképpen szeretne borjút gondozni. Ekkor vélhetően, a rokonszelekciónak köszönhetően (ezt még kutatni szükséges), választ egy idegen borjút. Azt követni kezdi, szagolni, nyalni. Ilyenkor még kisebb eséllyel alakul ki kapcsolat közöttük. A sikeres dajkásítás több menetből áll.
Először is a borját vesztett tehén akarjon dajkásítani. Ezután kiválaszt egy borjút, akit követ. Miközben a borjú szopja saját anyját, a dajkatehén szorosan, az épp szoptató tehén mellé áll V alakban úgy, hogy faruk majdnem összeér. Ennél a pontnál fontos viselkedési elem, hogy a szoptató tehén beengedje az idegen tehenet saját személyes terébe, majd ez után következik a borjú ,,feladata”. Miközben szopja biológiai anyját, észreveszi a másik oldalán lévő dajkatehén bimbóit, mely ingert vált ki belőle. Ezt a folyamatot pár hétig lehet csak megfigyelni, utána már nem szükséges egy időben, egy helyen lenni a dajkatehénnek és a biológiai anyának, hogyha a borjú szopni akar. Ez a kapcsolat fixálódik, és a dajkásított borjú választásig szopja mindkét tehenet. Az ezzel szerzett plusz befektetés a borjú 205 napos korrigált súlyában megjelenik, mivel súlya az átlag felett lesz 20-30 százalékkal.
Ebben a rendszerben az ember fontos tényező. A gazdák megfigyelték, hogyha a borjakat mesterséges úton dajkásítanak, és egy bő tejhozamú tehén nevel több borjút, akkor a borjak a tehéntől megtanulnak több tartástechnológiából eredő viselkedést (etetés módja, ideje, gazda személye).
Ez az állatjóllétre pozitívan hat. Ha a gazda jó kapcsolatot alakít ki a tehenekkel, akkor könnyebben tudnak kapcsolatot teremteni a borjakkal is. A tehenek ellés utáni agresszív viselkedése természetes védelmi ösztönnek tekinthető, így az első napokban ennek teret is adnak. Az árva, vagy valami más okból elválasztott borjakat dajkatehenekhez rakják, a dajkásításra különböző módszereket alkalmaznak, például szagátkenéssel megtévesztik a tehenet. Saját tapasztalat, hogy a nyakfogózott tehén egy idő után elkezdi szeretni az idegen borjút, ha szoptatás előtt mindig megszagoltatjuk vele azt. Eleinte csak a nyakfogóban, kezelőkalodában engedi az idegen borjúnak a szopást, majd idővel (1-2 nap, rosszabb esetben pár hét) az elkülönítőben is hagyja, végül kiengedhetjük a többi egyed közé a gulyába, mert a kapcsolatuk erősen rögzül.
16 dajkatehén viselkedését követtük nyomon a Tiszatáj Közalapítvány Szamárháti tanyáján. Arra kívántunk választ kapni, hogy a természetes úton létrejövő dajkásítás esetén gazdasági szempontból érdemes-e a dajkát ivadékgondozási folyamatban tartani, vagy a szárazra állítása szükséges. A dajkatehenek kora, elléseik száma eltért egymástól.
