A salátát egyaránt termeszthetjük helyrevetéssel és palántázással is. Ha van lehetőségünk néhány palántát otthon előre felnevelni, akkor ezekkel már jelentősen megnövelhető a koraiság, jóval hamarabb kaphatunk szedésérett fejeket. Ha a koraiságnak nincs jelentősége vagy nem kivitelezhető a palántanevelés, akkor természetesen alkalmazhatunk helyrevetést is. Szakaszos vetéssel és az eltérő tenyészidejű fajták kombinálásával tavasztól késő őszig folyamatosan rendelkezésünkre állhatnak a friss salátafejek.
Az alkalmazandó sor- és tőtávolságot jelentősen befolyásolja a választott fajta fejmérete. Az elvetett magokat vagy palántákat úgy kell elhelyezni, hogy teljes kifejlődésük esetén se érjenek egymáshoz, biztosítva ezzel a megfelelő szellőzést és a műveléshez szükséges közlekedőutakat. Ez leggyakrabban 25-30 cm-es sortávolságot és 20-25 cm-es tőtávolságot jelent.
A növény alapvető igényeinek kielégítése után csak a fantáziánk szabhat határt annak, hogy hol termesztjük. Sikeresen nevelhetünk salátát kertben, növényházban, magaságyásban, de akár egy teraszon vagy erkélyen is megfelelő méretű cserépben, virágládában vagy kaspóban.
A termesztőközeggel szembeni egyetlen elvárás, hogy laza szerkezetű, nitrogénben gazdag és folyamatosan nedves legyen. Mivel a saláta monokultúrára nem érzékeny, így egy felszedett fej után már ültethető is a helyére a következő.
A termesztés sikerességét leginkább a hőmérséklet befolyásolja. A saláta nem tartozik a hőigényes növények közé, így az optimálisnál melegebb környezet jóval károsabb lehet számára, mint a hűvös, hideg időjárás. Csírázásához legmegfelelőbb a 12-15 °C közötti hőmérséklet, de a kelés akár már 2-3 °C-on megindul. Elsőként ebben a szakaszban kritikus a túl magas hőmérséklet: 20 °C felett a folyamat vontatottá válik, 30 °C felett pedig a magonc visszafordíthatatlanul károsodik és nagy valószínűséggel elpusztul.
Kelés után a növények már kevésbé érzékenyek, az optimális tenyészhőmérséklet 16 °C. A hőfok növekedésének negatív hatásait megelőzhetjük megfelelő fajtaválasztással vagy utólag még kompenzálhatjuk árnyékolással, a termesztőközeg folyamatos nedvesen tartásával és a páratartalom növelésével.
A kifejlett fejeket fajtától és termesztési időszaktól függően a vetéstől számított 6-10 héttel később szedhetjük fel.
Ezek után már csak a fogyasztás maradt, ami mindenképpen javasolt. A saláta rendkívül egészséges, mivel magas C-vitamin-tartalmú (40 mg/100 g), de sok B-vitamint (B1, B2, B6), fehérjét, kalciumot, káliumot, foszfort és vasat is vihetünk vele a szervezetünkbe. Így hát már csak jó étvágyat kell kívánnom hozzá.
Fajtaválaszték
A siker főként azon múlik, hogy a választott fajta igényei megfeleljenek az adott termesztési feltételeknek. Míg hajtatásban őszi, téli és tavaszi ciklusokat különböztethetünk meg, addig szabadföldön tavasszal, nyáron és ősszel termeszthetünk salátát.
Példaként egy téli, hajtatásra alkalmas fajta nevelése nyáron, szabadföldön nem lenne eredményes és teljes kudarcba fulladna. Zárt, tömött fej helyett csak egy magszár fejlődne, körülötte néhány keserű levéllel, ami gyakorlatilag fogyaszthatatlanná tenné a zöldséget. Ha azonban egy nyári, szabadföldi termesztésre alkalmas fajtát választunk, akkor az már alkalmazkodni tud az adott körülményekhez. Az egyes fajták igényeiről a vetőmag csomagolásán található leírás alapján tájékozódhatunk.
Szerző: Volcsányi Józsefné
