Elapaszthatja-e Kína a Brahmaputrát?
Sayanangshu Modak, az Arizonai Egyetem India–Kína vízkapcsolatait kutató szakértője szerint a félelmek túlzónak tűnhetnek: a Brahmaputra vízhozamának jelentős része ugyanis nem Kínából, hanem a Himalájától délre lehulló monszunesőkből származik.
Továbbá Kína állítólag „run-of-the-river” (vízfolyásos) típusú erőművet tervez, amely nem torlaszolja el a víz útját, így a víz tovább folyik a megszokott mederben.
India ugyanakkor két saját gátat is javasolt a Siang folyón (ez a Brahmaputra neve az indiai szakaszon), hogy megerősítse vízhasználati jogait. Modak szerint ez stratégiai lépés, amely segíthet, ha Kína később vízelterelést próbálna végrehajtani.
„Ha India be tudja mutatni, hogy régóta használja a folyó vizét, akkor Kína nem terelheti el azt önkényesen” – mondta.
A vízügyi viták nem új keletűek
Pakisztán például azzal vádolta meg Indiát, hogy „fegyverként használja” a közös vízkészleteket a Kasmírról szóló vitában, miután India felfüggesztette részvételét az Indus-víztárgyalásokon.
Egyiptomban pedig egy politikus egyszer nyilvánosan javasolta, hogy bombázzák le Etiópia vitatott Nílus-gátját.
Természeti kockázatok a Himaláján
Kína új gátja ráadásul földrengésveszélyes, földcsuszamlásokkal és gleccsertavak átszakadásával sújtott térségben épül. Az év eleji pusztító tibeti földrengés után sok mérnök aggodalmát fejezte ki.
Egy kisebb vízerőmű a térségben például csak évente négy hónapot tud építkezéssel tölteni az extrém időjárási körülmények és a magaslati technikai kihívások miatt.
Kína gigantikus vízenergetikai projektje mérföldkő lehet a megújuló energia terén – de súlyos geopolitikai, környezeti és társadalmi kérdéseket is felvet. Az átláthatóság hiánya és a térség történelmi érzékenysége miatt a gát már most több, mint mérnöki beruházás: stratégiai fegyver is lehet – vagy legalábbis annak tűnik a szomszédai szemében.
