Habár súlyos kártételek kialakulása ilyenkor még nem jellemző, de annak érdekében, hogy megelőzzük azokat, rendszeresen figyelni kell az ültetvényeket, és ha a helyzet indokolja, megkezdhetők a védekezések.

A szőlő rügyfakadása április közepére már mindenütt bekövetkezett, így a hónap folyamán – ahol szükséges volt – valószínűleg megtörténtek az atkák elleni beavatkozások. A szőlőlevélatka kéregrepedésekben, a kéreg alatt, a szőlő nemezes gubacsatka a rügyekben, a piros gyümölcsfa-takácsatka kéregrepedésekben, azok felületén telel, míg a helyenként kárt okozó közönséges kétfoltos takácsatka a lehullott lomb alatt, egyéb védett helyeken húzza meg magát télen.

Alacsony egyedszám esetén kártételük jelentéktelennek tűnhet, de ahogy a népesség növekszik, úgy erősödnek a jellegzetes kárképek. Az atkák a fakadó hajtásokon, az alsó leveleken, illetve a hajtástengelyen kezdenek szívogatni, gyakran a hajtásvégi levelek zöldek, egészségesek maradnak. A levelek barnulnak, besodródnak, a hajtások rövid szártagúak maradnak, ami különösen a fiatal (1-5 éves) ültetvényekben okoz tetemes kárt.

A valamivel hűvösebb, de sokéves viszonylatban továbbra is enyhe télen az atkák áttelelő egyedei biztonsággal átvészelték a nyugalmi időszakot. Egyedszámukra nincsenek hátrányos hatással sem a száraz periódusok, sem a tavaszi fagyok, sőt az utóbbi években növekvő tendenciát mutató nyári és hőségnapok (25 °C és 30 °C feletti hőmérsékletű napok) sem. A hatékony védekezéshez még a virágzás előtt szükséges az állomány ellenőrzése és a permetezés, melynek során a permetlé mennyiséget a lombozat nagyságához javasolt igazítani.

A szőlőmolyok közül domináns, három nemzedékes tarka szőlőmoly esetében az áttelelő bábok mindhárom nemzedékből származhatnak, nem csak a harmadikból. Tehát a kártevővel nagy arányban fertőzött ültetvényekben mindhárom nemzedék elleni védekezéssel tudjuk csökkenteni a következő évi kártételi nyomást. Erre szükség is van, mert az enyhe teleinken a szőlőmolyok egyedszáma nem csökken számottevő mértékben.