Ilyen típusú erdőkkel hazánkban nagyobb kiterjedésben a Budai-hegységben, azon belül is a János-hegyen és a Hármashatár-hegyen találkozhatunk. Fejér megyében pedig Gánt, Csákberény és Csákvár közelében látogathatunk meg zárt tölgyeseket.

Ezen erdők cserjeszintjében otthonos az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), az ízletessége miatt napjainkban is előszeretettel gyűjtött húsos som (Cornus mas) és többféle kecskerágó (Euonymus spp.) is. Virágzáskor szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak az olyan lágyszárúak, mint a sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora), a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia), vagy a tavaszi lednek (Lathyrus vernus).

Gyepszinten pedig természetesen ott lapulnak az elmaradhatatlan gombafajok, hiszen a fiatal tölgy­erdők igénylik is a gyökérkapcsolt fajok jelenlétét. Idősebb állomány esetében nagyobb számban találunk korhadékbontó gombákat sétáink során.

A földtoló galambgomba arról is felismerhető, hogy tölcsér alakú kalapja fehér ugyan, de felülete majdnem mindig földes, avarmaradványos. Tönkje zömök, a lemezek találkozásánál kékes­zöld árnyalatú, húsa kemény, pattanva törik. Frissen szedve gyümölcsös illatú, majd heringszagú lesz. Fontos tudni, hogy nem mérgező, de ízetlen (az idősebb példányok halas ízűek), és kemény húsa miatt nehezen emészthető.

A barna csészegomba szintén fogyasztható, de apró mérete miatt önálló fogást nem nagyon készítenek belőle, vegyesen levesekbe, szószokba viszont kiváló lehet, fűszeres ízt kölcsönöz az ételnek. A fiatal példányok kezdetben gömb, majd csésze formájúak, idősebb korban karéjosak, szabálytalanul hullámosak. Felülete sima, finoman szemcsés, gesztenyebarna- vörösesbarna színű, többnyire csoportosan tenyészik.