A téli időszakban értelemszerű, miért kell a vadat etetni, azonban nyáron is érdemes rájuk gondolni. A mezőgazdasági növénykultúrában, elsősorban a nagyvad által okozott kártétel csökkentése érdekében érdemes nagyvadetetőket kihelyezni és feltölteni ott, ahol a vad biztonságban érzi magát.
Így komfortosan, takarásban tudja megszerezni táplálékát, minimális erőfeszítéssel. De ez nemcsak a vadnak jó, hanem a gazdálkodóknak is, ugyanis a rendszeres, a mezőgazdasági kultúrától távol kihelyezett vadetetés lecsökkenti a vad táplálék miatti beváltását szántóföldekre.
A nagyvadetetők kialakítása
A nagyvadetetők kialakíthatók takarmánypadlással, aminek télen a nehezen megközelíthető helyeken van jelentősége, ahova csak gyalogosan lehet eljutni, emiatt a szálastakarmány pótlására sokszor hetekig nincs lehetőség. Az etetőkben szálas- és szemestakarmányt egyaránt ajánlott adagolni.
A sózók a nagyvadetetők elengedhetetlen tartozékai, amelyekbe marhasót helyeznek ki egy keretes tálcára. A sóvályút rönkből vágják ki, és nyalósóval töltik fel. A tönksózó pedig talán mind közül a legjobb megoldás. 50-80 cm magas farönkből készül, felülről a kockasó nagyságának megfelelően kell kivágni, a sót belehelyezni, majd az üreg alján rézsútosan megfúrni, így a csapadék a lyukakon keresztül kimossa a sót, a rönkből távozó levet a vad pedig felnyalja.
Nem hagyhatjuk ki a sorból a szórók létesítését sem, amely szintén a vadkármegelőzés szempontjából hasznos, a területen tartva vele a vadat. A szóró folyamatos üzemeltetésével ugyanis a vad megszokja, hogy ott rendszeresen talál szemestakarmányt, naponta többször is. Ma már számos szemestakarmányt szóró berendezést lehet kapni, az elektronikus automata verzió például megszabott időközönként meghatározott mennyiségű takarmányt szór ki a szóróra.
Ennek az automata típusnak van egy természetesebb verziója is, amiket az énekesmadarak üzemeltetnek. Egy hordó vagy egy kb. 50 cm-es PVC cső aljára fából keretes tálcát vágunk, tetejét pedig lefedjük OSB-lappal, amire egy kis ajtót alakítunk ki, azon keresztül szórjuk a csőbe a takarmányt. A berendezést egy fára akasztjuk. A gravitációnál fogva a takarmány a tálcába esik, amiből az énekesmadarak a számukra hasznos „csemegéket” kiválogatják, de kapirgálásukkal, ki-berepülésükkel a nagyobb szemű, számukra nem lenyelhető kukoricaszemeket a földre szórják.
