Közülük a gyümölcsfákon leggyakoribbak a blumeriellás levélfoltosság, a levéllyukasztó betegség, valamint a gnomóniás és a polisztigmás levélfoltosság.

A blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella jaapii) főleg csapadékos időjárásban fertőzi a fákat. Leg­gyakrabban a cseresznyén és a meggyen fordul elő, de fertőzheti a kajszit, a szilvát, valamint a mandulát is.

Május végén, június elején a levelek színén nagy számban 2-3 mm-es lilásbarna, elmosódott szélű foltok jelennek meg, körülöttük a levéllemez sárgul, a fertőzött levelek idő előtt lehullanak. Csapadékos nyár esetén a lombfertőzés olyan mértékű lehet, hogy augusztusban súlyos vagy teljes lombhullás is bekövetkezhet. A kórokozó a lehullott levelekben ivaros szaporítóképletekkel, apotéciumokkal telel át. A következő év tavaszán, körülbelül a virágzás végére képződnek bennük az első aszkospórák, amelyek a szél segítségével jutnak a fiatal levelekre. A fertőzéseknek kedvező, csapadékosabb időjárás esetén a permetezéseket a virágzás végétől kell elkezdeni és legalább június közepéig 10-12 naponként ismételni, például Folicur Solóval. Ha a betegség megjelenését csak később (a szüret előtt) észleljük, és már nincs lehetőség kémiai védekezésre, akkor közvetlenül a szüret után permetezzünk 1-2 alkalommal.

A csonthéjasok levéllyukasztó betegsége (Stigmina carpophila) gyakorlatilag valamennyi csonthéjas gyümölcsfajt megtámadhat, cseresznyén és őszibarackon főképpen a levélen és a hajtáson jelenik meg, kajszin a gyümölcsöt károsítja. A házikertekben az egyik leggyakoribb gombás betegségnek számít. Ha áprilisban sok a csapadék, szinte biztos, hogy bekövetkezik a fertőzés. Gyakran már közvetlenül a kihajtás után megjelennek a tünetek: a fertőzött leveleken kezdetben kicsi, majd növekvő sárga közepű, barnás vagy liláspiros szegélyű elhaló foltok alakulnak ki. A foltok később megnagyobbodnak, közepük kiszürkül és 1-2 tűszúrásnyi fekete pont jelenik meg rajtuk. A foltok közepe elválik a szegélytől és kihullik.

A cseresznye esetében a fás részeken besüppedt foltok alakulnak ki, és a fertőzés helyén gyakori a mézgaképződés. Őszibarackon és kajszin a fertőzött gyümölcsön apró piros foltok jelennek meg. A gomba a lehullott levelekben és a beteg vesszők foltjain telel át. Hőigénye csekély, így a micélium növekedése enyhe teleken sem szünetel.