Emellett a nyugalmi időszakban végzett metszéskor a beteg ágakat az egészséges részig vágjuk vissza. A nagyobb sebeket kezeljük sebkezelő anyaggal. Ha márciusban–áprilisban csapadékos az idő, a fákat a kihajtás és a virágzás kezdete között (de erős fertőzés esetén egészen május végéig), engedélyezett növényvédő szerrel permetezzük.

A körtefalevél mikoszferellás (fehér) foltossága (Mycosphaerella sentina) a körtén kívül ritkábban ugyan, de a birset és az almát is károsítja. A Diel vajkörte, a Bosc kobak és az Avranchesi jó Lujza fajták különösen fogékonyak. A kórokozó elszaporodásának kedvez a nedves, csapadékos, párás időjárás, ilyenkor kell ellene védekezni. A leveleket támadja meg. A fertőzés következtében a nyár elejétől a körtefák levelein 2-3 mm nagyságú fehéresszürke, ezüstösen csillogó foltok keletkeznek, először egyesével, majd csoportosan. Később a barna szélű, fehér közepű foltokon mind a levél színén, mind a fonákon apró, fekete pontok, piknídiumok figyelhetők meg. A fertőzés következtében az erősen fertőzött levelek augusztusra lehullhatnak, ami káros a rügydifferenciálódás, valamint a termés és a vesszők beérése szempontjából. A gomba a lehullott, fertőzött levelekben ivaros szaporítóképletekkel (pszeudotéciumokkal) telel, ahol tavasszal aszkospórák képződnek, amelyek az egészséges leveleket fertőzik.

A tavaszi és a nyári fertőzések megakadályozására általában csak nedves, csapadékos időjárás esetén szükséges a permetezés. A körte ventúriás varasodása ellen javasolt készítmények ezt a kórokozót is visszaszorítják, így a mikoszferellás foltosság ellen külön nem kell védekezni.

A birs- és a körtelevelek barnafoltossága (Fabraea maculata) nedves, csapadékos időben tetemes kárt okozhat a termő birsfákon. Főleg a leveleket és a hajtásokat támadja meg. A növényi részeken apró, barna foltok keletkeznek, amelyek később megnagyobbodnak és vörösesbarnává válnak. A foltok közepén apró, fekete pontként megjelennek a gomba tál alakú termőtestei, az acervuluszok. A fertőzött levelek görbülnek, elszáradnak, lehullanak. A gomba a fertőzött levelekben, hajtásokban telel át és tavasszal az ivaros termőtestekből kirajzó aszkospórák indítják a fertőzést áprilisban–májusban. A gomba folyamatosan szaporodik a nyár folyamán és fertőzi a leveleket, hajtásokat, sok esetben a gyümölcsöket is.

Március közepén-végén, rügyfakadáskor védekezzünk az aszkospóra-képződés megakadályozására. Április-május folyamán további permetezések szükségesek a tavaszi fertőzések ellen.

A gnomóniás levélfoltosság (Gnomonia erythrostoma) a kajszi korai lombhullását, ezáltal a termés kényszerérését, minőségének romlását okozza. A cseresznyét és a meggyet is fertőzi, de ezeken csak kisebb kárt okoz. A kajszi levelein eleinte sárgászöld, majd sárgásbarna, elmosódott szélű, általában nagy kiterjedésű foltok alakulnak ki. A fertőzött levelek lehullanak. Cseresznye és meggy esetén a halványbarna foltokkal tarkított levelek nem hullanak le, gyakran még télen is a fán maradnak. A kórokozó a lehullott levelekben ivaros szaporítóképletekkel (peritéciumokkal) telel át, amelyekből tavasszal aszkospórák szóródnak ki, és indítják a fertőzést, amit nagymértékben elősegít a csapadékos időjárás.

A kórokozó áttelelését a lehullott levelekben ősszel, a lombhullás után mechanikai eljárással vagy vegyszeres védekezéssel lehet megakadályozni. Tavasszal, április végétől a sziromhullástól kezdődően egészen június közepéig kell a betegség ellen védekeznünk.

A polisztigmás levélfoltosság (Polystigma rubrum) a szilva és a ringló, ritkábban a mandula leveleit fertőzi. Járványszerű fellépése részleges vagy teljes lombhullást idéz elő, ami akár az egész termést tönkreteheti. Fogékony fajták: Olasz kék, Besztercei, Ageni szilva.

A szilvafa levelein 6-7 mm-es ovális vagy kerek, sárga és sárgáspiros foltok jelennek meg. A levelek színén található foltok körül a levélszövet besüpped, az átellenes fonáki oldalon pedig kidomborodik. A foltok kezdetben kicsik, de a nyár közepére, végére a 1,5 cm átmérőt is elérhetik. A kórokozó a lehullott levelekben ivaros szaporítóképletekkel (peritécium) telel át. Tavasszal ezekben aszkospórák fejlődnek, amelyek már a virágzás előtt kezdenek kiszóródni, és a folyamat június végéig elhúzódik. A levelekre kerülő aszkospórák csírázásához 18-22 °C és a levélfelület nedvessége szükséges. Az első tünetek általában a fertőzést követően 6 hét múlva, május végén jelennek meg.

Tavasszal április közepétől (a fehérbimbós állapottól) június végéig ajánlott permetezni a fertőzések megakadályozásához.