Ha mélyebben megvizsgáljuk a méhek testét és szerveit, láthatjuk, hogy sokrétű az egyszerű elemek és vegyületek – mint építőelemek – szükséglete, ezek tehát kétségtelenül alapvető fontosságúak a méhek szervezetének egészséges működéséhez.

Nézzük meg közelebbről a jól tanulmányozott méhvért, a hemolimfát. A vörösvértestekben található, vasalapú hemoglobinnal ellentétben a hemolimfa hemocianint, egy rézalapú fehérjét tartalmaz. A hemolimfában szervetlen sók is találhatók, például nátrium, kálium, magnézium és kalcium, valamint szerves vegyületek, például szénhidrátok, fehérjék és lipidek.

Ha a méhek ezeket az anyagokat az ivóvízzel veszik fel, akkor a kerti fészerem ereszében lebomló leveleknek minden bizonnyal vonzónak kell lenniük számukra, mivel a lebomlási folyamat szén-dioxidot, szervetlen ionokat és mindenféle szerves vegyületet szabadít fel az eresz vizébe. Ez kitűnő forrás számukra, minden egy helyen. A méhészeknek nem új, hogy a lárvák etetőanyaga, a méh­pempő magas víztartalmú. Az abban levő víz minősége és tartalma pedig sokrétű hatással lehet (ami talán nem nyilvánvaló számunkra) a lárvák egészségére, következésképpen a méhek fejlődésére.

A hemolimfa klórt is tartalmaz, ami megmagyarázhatja az úszómedencék ellenállhatatlannak tűnő vonzerejét, bár azokat mi inkább vegyszerrel szennyezettnek tekinthetjük. Mindezek a példák azt mutatják, hogy

A méhek ivóvize kétségtelenül kevéssé kutatott téma, amely kiváló kutatási terület lehetne egy fiatal, eltökélt méh­kutató számára. Lehet, hogy kevésbé sürgető más gondokhoz képest, és valószínűleg kevésbé látványos eredményeket is kínál, de megéri a fáradságot. Egy napon talán lesz majd valamilyen vízadalékunk (is) az egészségesebb méh­tartás gyakorlatához, csakúgy, mint más állattenyésztési ágazatban, ahol ez megoldott. Vagy lehet, hogy lesz valami, amit a növényorvosok állítanak össze: egy kiterjedt és részletes lista mindenféle növényi hiánybetegségekről és azok ajánlott megoldásáról. Tudjuk, hogy méheinknek nagyon összetett egészségügyi gondjai vannak, amelyek többoldalú értékelést és kutatást igényelnek. Nem szabad elhanyagolni az ivóvizet sem, amely valószínűleg a méhek számára sem csak egyszerűen szomjoltó. [A hivatkozások a Szerzőnél érhetők el.]

Csincsa Tibor,
Brit-Kolumbia, Kanada