Nagyobb területeken a Gödöllői-dombságban és az Északi-középhegységben bukkanhatunk bükkösökre. A legészakibb részek kivételével egész Európában megtalálható, a Kárpátokban 400-1200 méter magasság között nagy területeket borít.

Már a bükkfa (Fagus sylvatica) mérete is tiszteletet parancsoló, hiszen 40 m-es magasságot is elérhet. Törzse egyenes, a kéreg sima felületű, vékony, sötét- vagy világosszürke, szinte ezüstös. Boltozatos koronáját elliptikus, ékvállú, hegyes csúcsú levelek alkotják, nyelük rövid, szélük ép, hullámos, pillás. Érdekesség, hogy a fiatal példányokról a levelek gyakran csak tavasszal hullanak le.

Virágai szélbeporzásúak, a porzósak fehéren szőrösek, hosszú kocsányon lógnak, a termősek pedig rövid kocsányon fölfelé állnak. Ezekből fejlődnek majd a háromélű makktermések, melyeket tüskékkel fedett, négy kopáccsal nyíló kupacs borít. Termése rengeteg vadon élő állat számára eleség, a régi időkben előszeretettel hajtották ki a házi sertéseket is takarmányozási céllal, sőt ínséges időben az ember is fogyasztotta: a bükkmakk őrleményét gyakran kenyérbe sütötték. Fája értékes ipari anyag: többek között bútorok, szerszámok és konyhai eszközök készítésére használják.

A bükkösök szintezettsége szegényes, mert lombkoronájuk mélyárnyékot ad, így a gyepszinten csak néhány korai, lombfakadást megelőző virágzású hagymás növény tud megélni, mint a hóvirág, a medvehagyma, vagy a gumókkal szaporodó odvas keltike, illetve a gyöktörzses szellőrózsa. Ezek a virágok nyílás után visszahúzódnak, csak vegetatív részeik találhatók meg a talajon, majd azok is eltűnnek.

Ez a körülmény nagyon kedvező a gombászáshoz, könnyűszerrel megláthatjuk utunk során a különböző gombatelepeket.

Számos gyökérkapcsolt faj él ezekben az erdőkben.

Ezek közül igen érdekes a mérgező élősdi csészegomba, mely nemzetségének egyetlen faja, az erdőben élő berki szellőrózsa gyöktörzsét hálózza be, termőteste pedig hosszú nyélen ül. A termőtest színe kívül okkersárga vagy világosbarna, belül sötétbarna, vörösesbarna. Húsa vékony, törékeny, megszáradva bőrszerű, szagtalan.

Szintén gyökérkapcsolt gomba a bükki álfülőke. Nem ehető, külleme bájos: apró kalapja középen csúcsos marad. Színe fehér, lemezei nyomásra sárgán foltosodnak. Tönkje hosszúkás, finoman szemcsés.

Jellegzetes, feltűnő faj a bükkfatapló. Termőteste pata alakú, fiatalon okker- vagy vörösesbarna, később fehéres, az idősebb részek szürkék. Termőrétege évente egymásra rétegződik, 2-5 mm rétegenként.

Korábban károsnak tartották, mára azonban változott a megítélése: hozzájárul az erdő természetes körforgásához, például az idős bükkfákat legyengíti, fájukat puhábbá teszi, ami elősegíti a harkályfajok odúkészítését.