Ott vannak a nagyszámú téli méhcsaládveszteségek, a repce nem túl jó minősége, és még az akácszezon sem indult kedvezően. Végül milyen eredménnyel zárult az akácvirágzás?

– Az eredményességet két szemszögből értékelhetjük. A méhészek szemszögéből felemás év lett. Néhány méhésznek, kifejezetten Nyugat-Dunántúlon, főleg Zala és Vas vármegyékben remek akáctermése lett, hiszen átélhették azt a ritka érzést, amit kevesen: akkor lett jó termésük, amikor a többségnek nem. Ez az együttállás azért lényeges, mert a jó egyéni termésmennyiség mellett a méz felvásárlási ára is emelkedett, hiszen a többségnek nem lett termése, így ez a helyzet extra árbevételhez juttatta a nyugat-magyarországi méhészeket.

Ugyanis a Tiszántúlon még ezt sem mondhatják el a méhészek, sokan életükben először tapasztalták meg azt, hogy a világ egyik legjobban mézelő fás szárú növénye, az akác is képes arra, hogy virágzását követően nem kell beindítani a pergetőt. Nem az akácfa tehet róla, hanem a körülmények. Az ideálistól messze eltérő időjárás volt az akác virágázásnak ideje alatt. A sok-sok negatívumból egyet emelek ki: nappal volt olyan hőmérsékleti maximum, ami optimális esetben éjszaka kellene hogy legyen. Biztos sokan emlékeznek, nappal 15 Celsius-fok körül volt 7-10 napig a maximum hőmérséklet, ilyen „hidegben” nem termel nektárt az akácfa, nem beszélve arról, hogy éjjel 3-5 fokra süllyedt a hőmérő higanyszála. Nyugaton melegebb volt, ezért lett ott kedvezőbb a termés.