Varga István azt is hangsúlyozta, hogy a hazai hagymatermesztés egyik legnagyobb gondja, hogy a betakarított termés zömét azonnal piacra viszik a termelők. Megfelelő tárolók híján a betakarítás után nagy az értékesítési kényszer, miközben az évente megtermelt 80-90 ezer tonna hagyma még a belföldi igényeknek is csak körülbelül a felét elégíti ki. Elfogadjuk, hogy a külföldi hagyma szinte egész évben jelen van, ahelyett, hogy tárolók építésével, a fajtatípusok megosztásával lehetővé tennénk a hazai termesztés legalább kétszeresére bővítését.

Az már a bemutatót követő beszélgetéseken hangzott el, hogy 6-8 éve még tartottak az áruházláncok a pulton magyar hagymát, ma leginkább a kereskedelem hozzáállásán múlik, mit preferál. Úgy néz ki, idén lesz megfelelő minőség, el kellene érni, a hazai fogyasztók megint a hazait válasszák, akkor az áruházak is azt rendelik. A kereskedelemtől nem lehet elvárni, hogy jó értelemben vett nacionalista legyen, csak a profit érdekli. A tapasztalat azt mutatja, Magyarországon 1-2 kamionnyi áru be tudja dönteni a piacot.

– osztotta meg tapasztalatát Szántó Lajos. A martfűi termelő hozzátette, a fajtaszerkezetet tekintve legfeljebb márciusig tudunk itthon tárolni. Az egy hektárra jutó termelési költség meghaladja az 5 millió forintot, ha nem képződik elég nyereség, akkor nem érdemes vele foglalkozni. Néha ennek magunk is okozói vagyunk, hiszen egymás között versenyezve lenyomjuk az árakat, majd januártól jön az osztrák hagyma kilónként 100-120 forintért. A nagyobb termelőknek fel kellene karolniuk a kisebbeket, akik akár 80 forintra is lemennek, majd a kereskedelem ezt veszi alapul. Még akkor is, ha nincs mögötte árualap. Így a gazdák egymást tartják sakkban. Mindig volt az ágazatban importnyomás, ám soha ne néztük meg, miután elfogy a belföldi hagyma, miként tudjuk kitölteni a fennmaradó űrt.