Kicsi vagy nagy, kerek vagy szabálytalan alakú bejáratok, amelyek sekélyebb, esetleg mélyebb járatokba vezetnek. A lyukak ugyan nem mindig okoznak gondot, de a járatokon akár az öntözővíz egy része is elfolyhat, ami különösen a nyári melegben igen nagy pazarlás és luxus.

A rovarok közül vannak olyan darázsfajok, amelyek a földbe építik fészküket. Ezek bejárata kerek, jó 1 centis nagyságú lyuk, de előszeretettel foglalnak el régi pocoklyukat is. Könnyen meghatározható a darázsfészek holléte, ugyanis a bejáratnál általában nagy a forgalom – ki-be repülnek a darazsak. Jobb mielőbb megszüntetni a fészket, ugyanis gyerekekre, felnőttekre egyaránt veszélyes lehet, ha esetleg belelépnek.

Kisméretű, kör alakú lyukacskák finom, homokos „törmelékkel” hangyáktól is származhatnak. Ezek a rovarok ide-oda vonulnak a lyukak környékén, így könnyű őket beazonosítani. A borostyánsárga hangya gyakran épít a bolynak üreget a földbe homokos talajon, nagyobb szárazságnál ez többnyire földkupacokkal jár.

Ürege akár 40 centi mélyen is benyúlhat a talajba. A mezei tücsök a leggyakoribb tücsökfajunk, de rajta kívül még tíz másik faj is él nálunk, amelyek között nem egy igen különös életmódot folytat. A mezei tücsök Közép-Európában még gyakori fajnak számít, de Nyugat-Európa több országában nagyon megritkult. Az intenzív mezőgazdasági művelés és vegyszerezés miatt élőhelyei megfogyatkoztak, Nagy-Britanniában, a Benelux-államokban, Németországban már a veszélyeztetett fajok vörös listáján szerepel. A tücsökciripelés a hímek nősténycsalogató szerenádja, amit szárnyaik összedörzsölésével keltenek. A ciripelésnek van egy erőteljesebb formája is, amit akkor hallat, ha rivális hím van a közelben. Az üreg fala a hang felerősítésében is szerepet játszik, a ciripelés akár 100 méterre is elhallatszik.