A lótücsök, vagy lótetű egy komplett föld alatti járatrendszert alakít ki magának a laza talajban. A bejáratuk nyílásai kerekek, akár cickánylyukra is emlékeztethetnek, de átmérője 1 centinél kisebb.

A pókszabásúak közül hazánk egyik legnagyobb pókfaja a pokoli cselőpók. Szívesen tanyázik a kertekben, és olyan 100 forintos átmérőjű, akár 35 centi mély járatokat ás a földbe. A nőstények 30-35, míg hímek 18-25 milliméteresek. Közeli rokona a szongáriai cselőpók, a hazai pókfajok legnagyobbika, mérete, kiterjesztett lábaival együtt a 10 centimétert is elérheti. Elsősorban száraz, gyér növényzetű gyepeken fordul elő, de a természetes élőhelyek csökkenésével a városokban is megjelenik. Nem sző fogóhálót, zsákmányát lerohanva ejti el. A nőstény a petéket egy kis labdába szőve magán hordozza, a kis pókok kikelését megelőző időszakban pedig laza hálószövedékkel borítja be a tárnák bejáratát. Augusztus végén jön el a párkeresés időszaka, amikor gyakrabban kerülnek szem elé, majd ahogy ősszel az idő hidegre fordul, megkezdődik a téli, nyugalmi időszak, tárnájuk mélyére húzódnak vissza, annak tetejét egy 3-4 centis földből és fonalszövedékből készült dugóval zárják le.

Ha rátérünk az emlősökre, mindenekelőtt a pockokat kell megemlítenünk, akik nagy lyukkészítők hírében állnak. A legbosszantóbb e tevékenységükben, hogy nemcsak a gyepet rongálják, de a veteménybe is szívesen készítenek járatot, megrágcsálva a gyökereket. Komplett járatrendszert ásnak magunknak, de örömest elfoglalják a vakond elhagyott alagúthálózatát is. A talajra lapos földkupacot hordanak, a lyukak bemeneti nyílása nyitott, keresztmetszetük ovális. A cickányok 2 centiméteres átmérőjű bejáratokat készítenek a földbe, a pocokkal ellentétben azonban földfelszíni kupac nélkül. A patkányok méretükből adódóan ennél jóval nagyobbat, 15 centis, kerek lyukakat hoznak létre, kilökött halmok nélkül, amikor hozzá akarnak férni a föld alatti járataikhoz. A nagy üregkészítők közé sorolhatjuk a közönséges ürgét is, de a fokozottan védett faj nemhogy kertekben, már hazánk természetes élőhelyein is alig-alig látható.

Tehát, ha valamilyen lyukat találunk a kertünkben, azt sokféle állat okozhatta. Ezért további megfigyelés szükséges a lyukkészítő pontos megállapítására.