Örményország területe és népessége hazánkénál jóval kisebb, ám hozzánk hasonlóan nemzetközi súlya korábban lényegesen nagyobb volt, egykoron regionális nagyhatalomnak számított. Az örmény nép rendkívül büszke a meglévő értékeire, mélyen gyökerező keresztény hagyományaira, kultúrájára, nemzeti kincseire, köztük a kajszira is, amely náluk nemzeti szimbólumnak számít.

Örményország területének 20%-a művelhető, az agrárium azonban így is a gazdaság meghatározó jelentőségű ágazata, az ország GDP-jének 10-15%-át adja. A lakosság 25-30%-a közvetlenül mezőgazdasági tevékenységből él, leginkább kisparcellás, családi alapú gazdaságokban zajlik a termelés.

A gyümölcsültetvények területe 40-42 ezer hektár, amiből a legnagyobb szeletet a kajszi teszi ki (14-15 ezer hektár), ezt követi az alma (8-9 ezer hektár) és az őszibarack (5-6 ezer hektár). A gyümölcságazatuk évente 300-350 ezer tonna termést állít elő, amiből 120-130 ezer tonna a kajszi, ezzel a mennyiséggel világszinten is meghatározók. A kajszihoz hasonló nagyságrendben termelnek szőlőt, 13-14 ezer hektáron 170-180 ezer tonnát. A főváros, Jereván környékének borászata és konyakkészítése világszerte ismert.

A hazát szimbolizálja

Az örmény gyümölcstermesztés zászlóshajója tehát egyértelműen a kajszi, amelyet nemcsak nemzeti gyümölcsként, hanem a kultúrájuk, vallásuk, nemzeti identitásuk egyik szimbólumaként tisztelnek. A gyümölcs színe megjelenik az ország trikolór zászlójában is. A piros a vér és a szabadságküzdelem színe, a kék az örmény égboltra utal, míg a narancssárga a föld termékenységét és a nép szorgalmát jelenti, ami utalás a kajszira. Az örmény nyelvben a kajszit a „tsiran” szó jelöli, ami egyben az örökséget, a termékenységet, a hazát szimbolizálja. Vallási és spirituális szerepe is van, számos vallási szövegben és a néphagyományban a bőség, a megújulás és Isten ajándékának a jelképe.

Hagyományos örmény textíliákon, szőnyegeken gyakori motívum a kajszifa vagy a gyümölcs mintája, a termékenységre és az örök életre utal. A kajsziból készült pálinka sok népdalban, költeményben is megjelenik, mint a „nap gyümölcse”, amiből „a földi boldogság esszenciáját” párolják.

A növény fája igen értékes, kemény, finom szerkezetű anyag. Használják bútorok, főleg kis szekrények készítésére, de gyakori alapanyaga kézműves dísztárgyaknak is. Az örmények tradicionális hangszere a fafúvós duduk, amit szintén kajszifából készítenek. A hangszer mély, szomorú hangja az örmény lélek és történelmi szenvedés szimbóluma. Dallama számos alkalommal hallható hollywoodi filmekben is. Az örmény dudukot és annak hangját 2008-ban az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökség listájára.