Öntözött, extenzív ültetvények

A kajszi őshazája Közép- és Kelet-Ázsia, egyes források szerint időszámításunk előtt 4-5 ezer évvel ezelőtt Kínában már termesztették, amit elsődleges géncentrumának tekintünk. Az ókorban a selyemúton keresztül jutott el Örményországba, ahol a legnagyobb termőkörzete alakult ki, így ezt a területet nevezhetjük másodlagos géncentrumnak. Később Európába is onnan került be, ami közrejátszott abban, hogy az ország neve a növény tudományos elnevezésében (Prunus armeniaca) is megjelent.

A kaukázusi ország napjainkban is meghatározó kajszitermelő, 120-130 ezer tonnás termésmennyiségével világszinten is benne van a top tízben. Elsősorban az ország melegebb, alacsonyabb fekvésű területein termesztik a kajszit, főként a nyugati és középső országrészben. A legnagyobb termőkörzet az Ararát-völgy, innen származik az exportra szánt gyümölcs döntő része, valamint a híres örmény barackpálinka.

Ültetvényeikre leginkább az extenzív, kisebb mértékben a félintenzív ter­mesztés jellemző. A leggyakoribb koronaforma a hagyományos váza (6 × 5-6 m), néhány újabb telepítésben kompakt váza (4 × 4-5 m) és karcsú orsó (4 × 3 m) is előfordul.

Jellegzetes fajta az ananászkajszi (Shalakh). Termése igen nagy, 60-90 grammos, lédús, olvadó húsú, különleges édeskés-savanykás ízvilága sokakat trópusi gyümölcsökére (ananász, mangó) emlékeztet.

A kajszisok 70-80%-a öntözött, különösen az Ararát-völgyben. Mai napig sokfelé alkalmazzák az árasztásos módszert, a korszerűbb gyümölcsösökben inkább a csepegtető öntözés jellemző. Jó évjáratban, az ültetvények többségében 12-14 tonnás hektáronkénti hozamokat, intenzívebb művelésnél 15-18 tonnát érnek el. Ugyanakkor a tavaszi fagyok náluk is nagy kiesést okozhatnak, emiatt az egyes évek között jelentős lehet a termésingadozás.

A kajszi alapvető gyümölcsnek számít a mindennapokban. Friss fogyasztásra a helyi piacokon értékesítik, emellett nagyobb mennyiségben szállítanak friss gyümölcsöt Oroszországba, az Európai Unióba és a Közel-Keletre. Szintén fontos exportcikkük az aszalt kajszi, amit hagyományosan napon szárítanak.

1 / 5

Az örmények nemzeti büszkesége a kajszipálinka (abrikot brandy), amely a föld, a napfény és a nép szorgalmának megtestesítője. Leggyakrabban tölgyfahordókban érlelik 1-3 évig, alkoholtartalma 40-50%. Színe világos aranysárga, néha mély borostyán. Illata intenzíven gyümölcsös, íze édes-fűszeres, lágy, a kajszi természetes édességét idézi vissza. A kajszipálinka készítésének hagyománya a 19. századra nyúlik vissza, amikor az örmény brandyipar kialakult. Eleinte még elsősorban szőlőből készítettek konyakot, amely Ararat Brandy néven vált világhírűvé, később pedig elterjedt a kajsziból való lepárlás is.

Dr. Csihon Ádám
Debreceni Egyetem Kertészettudományi Intézet