Dobos Attila új belépő a borágazatban, ami egyébként sok nehézséggel küszködik, a klímaváltozástól kezdve a fogyasztás átrendeződéséig számos bonyolult problémával kell szembenézniük a termelőknek. Azt mondja, többen is óva intették attól, hogy belefogjon, de úgy gondolta, problémák mindenütt lehetnek. Ugyanakkor amióta mélyebben belelát, tudja, hogy valóban vannak problémák országos és helyi viszonylatban, köztük több olyan is, amit meg lehetne oldani, ha bizonyos dolgokat másként csinálnának.

Meggyőződése, hogy a magyar borok kimagaslóan jók, de nem minden területen működik minden és nem minden borászatnak kellene mindent készíteni, továbbá szükséges lenne a régiók összefogása ahhoz, hogy gazdaságosan tudjanak megjelenni a piacon. Három hordó világbajnok borral lehet versenyeket nyerni, de gazdaságilag nem lehet haladni, jegyzi meg.

Érdemes lenne a francia vagy olasz gyakorlatot követni abban a tekintetben, hogy ott az éttermek a helyi borrégióból származó termelőket részesítik előnyben, az itallapon az ő termékeik vannak többségben, és van még mellette néhány más, itthon viszont éppen fordítva szokás. –  Nehéz és rendkívül összetett tevékenység, de rengeteg szépség van benne, és a bor remek emberekkel hozott eddig is össze, összegezte a tapasztalatait.

Egy borászat felépítése hosszú távú cél, amihez nagyon sok idő szükséges, nem hasonlít egy átlagos befektetéshez, ami kiszámíthatóan három vagy öt éven belül megtérül. Egy-két évtized szükséges ahhoz, hogy gazdasági stabilitást nyújtson és alkalmas legyen egy család megélhetését biztosítani, ezért ő is abban gondolkodik, hogy a gyermekei fogják majd élvezni a gyümölcsét. – Mindenkinek van valami szenvedélye, az enyém ez, de a legfontosabb, hogy kell egy cél az életben, céltalanul ugyanis nem lehet élni.