Hegy- és dombvidéki faj
A korai juhar európai elterjedése hasonló a kocsányos tölgyhöz és a kislevelű hárshoz. Északon Dél-Norvégiától Oroszország európai részén át a 63. szélességi körig hatol, keleten az Ural hegységig, majd Kelet-Európa sztyepprégióját kikerülve éri el a Balkán-félszigetet és a Fekete-tengert. Déli határa Észak-Görögországban, az Appenninek középső részén és a Pireneusokban húzódik. Nyugaton Franciaország középső részétől a Dániáig húzódó vonal határolja, a kontinens atlanti partvidékét nem éri el.
Hegy- és dombvidéki fafaj, a síkságokra csak Észak-Európa egyes részein ereszkedik le, hiányzik többek közt az Alföldről vagy a Pó-síkságról. Nem annyira montán jellegű, mint a hegyi juhar, ennek megfelelően az Alpokban és a Kárpátokban elvétve lépi át az 1000 méter magasságot.
Magyarországon elsősorban középhegységi faj, továbbá a Dél- és Nyugat-Dunántúl dombvidékein sem ritka.
A Nagyalföld belsejében szinte biztosan csak ültetve fordul elő, a Kisalföld peremén, az Észak-Alföldön és a Nyírségben elképzelhető spontán is.
Közepesen árnytűrő
Hazai előfordulását klíma- és talajigénye együttesen határozza meg. A Kárpát-medencében a bükkös és gyertyános-tölgyes régióban általánosan megtalálható, szárazabb területeken már csak megfelelő mikroklimatikus zugokban vagy többletvízhatás meglétekor, üdébb talajokon számolhatunk megjelenésével.
Ültetve számos alföldi területen láthatjuk, a kedvezőtlen viszonyok miatt azonban ritkán ér meg idős kort.
Legnagyobb gyakorisággal a félszáraz-üde erdőtípusokban jelenik meg.
Legszebben különböző mély, barna erdőtalajokon növekszik, magasabb fekvésben kőzethatású talajokon (pl. ranker) is jól érzi magát.
Közepesen árnytűrő és önmaga erősen árnyal. Árnyékos helyeken is jól újul, de fényigénye a korral nő.
Jellegzetes elegyfa, amely számos állományszerkezeti kombinációban, különböző fafajokhoz (pl. bükk, tölgyek, hársak, kőrisek, egyéb juharfajok) társulva fordulhat elő.
Kertekben, parkokban évszázadok óta ültetik, a termesztésben sok kultúrváltozata alakult ki. A kultivárok eltérhetnek a lomb színében (a „vérjuharok” része csak tavasszal, mások egész nyáron sötétvörös lombozatúak) vagy a növekedési formában (pl. koronaalak, koronasűrűség).
Király Gergely
egyetemi tanár
Soproni Egyetem
Fotók: Korda Márton, Puskás Lajos
