Egymásnak feszülnek az indulatok a vadászok és a gazdák között vadkár ügyben. A szőlőtermelők és a belterületi kerttulajdonosok csak számolják a kiesést, amit a vad okoz, miközben úgy érzik, nem kapnak megfelelő segítséget.
Valóban nincsenek könnyű helyzetben a szőlőtermelők: aszály, szőlő aranyszínű sárgasága, Európa-szerte csökkenő termőterületek, a borfogyasztási szokások folytonos változása, hosszan lehetne még sorolni, például a vad szőlőben okozta kártételével.
A vadkárt az 1996. évi LV. a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény 79. paragrafusa szabályozza. Ebben a jogalkotó meghatározta, hogy a vadkár elhárítása, megelőzése érdekében a földtulajdonosnak a vadászatra jogosult szervezettel egyeztetett módon és közösen közreműködve kell eljárni. A 2021. évben megjelent egységes vadkárfelmérési útmutató szerint vadkárnak minősül a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár 10 százalékot meghaladó része. Ez a tizedrész a természetes önfenntartási érték, amit tűrni kell.
Ezek alapján például a seregély, borz vagy a róka szőlőben okozott kártétele nem tekinthető vadkárnak, így a termelő ilyen helyzetben nem kérheti a vadkár megfizetését a vadászatra jogosulttól.
A legfontosabb a megelőzés. Köztudott, hogy a gázágyú alkalmazása mindaddig tartja vissza a vadat, amíg meg nem szokja a hangját. A kémiai riasztószerek szintén ideig-óráig hatásosak, egy nagyobb esőt követően mit sem érnek. Az emberi haj ültetvény köré szórása jó megoldás, de az sem örökérvényű. A villanypásztor szintén hatékony megoldás lehet, nem mindegy azonban a magassága és a huzalok sűrűsége: ha nem elég magas, a gím könnyedén átugorhatja, ha nem elég sűrű, a róka átbújik alatta, a vaddisznó pedig gond nélkül átszakítja. Madarak, különösen a seregélyek ellen a mechanikai elhárítás, azaz kék színű madárhálóval való védekezés a szőlőkben az egyik leghatásosabb módszer. Bár a háló nem éppen olcsó, viszont csak egyszer kell megvenni, utána több éven keresztül használható erre a célra. A legújabb megoldások közül említést érdemel egy olyan speciális eszköz, amely mintegy 4 centméter átmérőjű, mozgó lézerfoltot bocsát ki, ami a madarakban egy fizikai tárgy közeledtének érzetét kelti. Ettől megriadnak, és elhagyják a területet. Sem zajjal, sem zavaró látvánnyal nem jár, így nem jelent veszélyt a madarak testi épségére. A seregélyek ellen a területeiken viszonylag jól működik még az infrahangos, illetve a ragadozómadár-hangokat utánzó vadriasztó.
A megnövekedett nagyvadlétszám, különösen a gím-, esetenként a dámszarvasé, olyan nyomást helyez a termelőkre, amely ténylegesen megnehezíti, adott esetben akár ellehetetleníti termelésüket.
Tökéletes megoldás tehát egyelőre még nem létezik a vadkármegelőzésre, esetleg a többféle megoldás együttes használata jelenthet biztos(abb) védekezést. A termelő és a vadászatra jogosult együttműködő magatartása, valamint a köztük zajló rendszeres kommunikáció az első lépésnek számítanak a vadkár megelőzésében, visszaszorításában.
Szerzők: Viniczai Sándor – Varga Tibor
