A megporzás hatékonyságát befolyásolja a virág szerkezete, a felkínált tápanyagai és a méhek viselkedése. A mézelő méhek a nektárt a mézgyomrukba gyűjtik, és így szállítják be a kaptárba, ahol a mézes sejtekben érlelik a nektárt mézzé. A mézhólyag kapacitása 70 mg, egy méh egyszerre általában 30-50 mg nektárt tud szállítani. A gyűjtőutak számát a nektár- és pollenforrás távolsága és a forrás bősége, elérhetősége befolyásolja.
A virágport, pollent a méh a hátsó lábain található speciális kosárkában szállítja, a pollencsomót egy erős szőrszál tartja meg. A pollencsomó tömege 15-20 mg. A mézelő méh kijáró egyedei, a gyűjtőméhek naponta 5-50 gyűjtőutat tesznek meg a kaptár és a virágzó növények, méhlegelők között.
A repülés nagyon energiaigényes tevékenység, minden 1 km repüléshez 1,5 mg cukor energiája szükséges, amit a kijáró méhek a felszívott nektárból vagy visszahígított mézből fedeznek. Teli gyomorral indulva a legtöbb méhfajta 5 km-re jut el átlagosan, a krajnai és a Buckfast méhek pedig akár 8 km-re is el tudnak repülni. Egy kilogramm méz előállításához 50-100 ezer kirepülés szükséges, attól függően, mennyire jól mézelő növényről hordják a nektárt.
A virágok tulajdonságai
A nektár fontos jutalom a megporzóknak, ezért a nektáriumok elhelyezkedése, elérhetősége fontos a számukra. A leglátogatottabbak a könnyen hozzáférhető nektármirigyek a legtöbb rovarfaj esetében, azonban a nektárium tartalma, a nektár minősége és mennyisége nem függ össze a hozzáférhetőséggel. A legjobb nektártermelő növényfajoknál a nektármirigyek a magház mellett jól elérhetően helyezkednek el (cseresznye, meggy, repce), illetve gyakoriak a virágcsésze alján lévő nektáriumok például az alma és az őszibarack esetében jól megközelíthető, de védett környezetben.
A virágban mélyen elhelyezkedő nektáriumok esetében a nektár nem szárad be, ilyenek például az ajakosok, pillangósok, érdeslevelűek, akác, selyemkóró, hárs, napraforgó, facélia, lucerna. A virágban szabadon lévő nektáriumban könnyen beszárad a nektár, az időjárási tényezők jobban befolyásolják az elérhetőségét, így a magas hőmérséklet, szárazság nem kedvező, de a sok csapadék sem.
Ezek a fajok az úgynevezett szeszélyes mézelők, mint például az ernyős virágúak, édeskömény, koriander. A virágon kívüli mirigyekben is lehet nektár, ilyet találunk például a cseresznye, szilva, kutyatej, fűz, meggy esetében. Ezeket a hangyák, legyek is szívesen látogatják, mert a nektár fogyasztása nem igényel speciálisan módosult szívó-nyaló szájszervet. Egyes fajoknál többféle nektáriumtípus is megtalálható.
