A nektár cukortartalma növényfajonként tág határok (10-70%) között mozog és a nektár kiválasztása periodikus, a ciklusa jellemző az adott növényfajra. Lehet bizonyos napszakhoz kötött, napi egy vagy több csúcsú görbével.
A méhek gyakran gyűjtenek pollent a füzekről, mogyoróról, mákról, csillagfürtről, vadrózsáról, aranyvesszőről. Pollen- és nektárforrás a repce, napraforgó, mézontófű, gyümölcsfélék, kanadai aranyvessző, lucerna és más pillangós fajok. Nektárnövény az akác, selyemfű, hárs, gesztenye. A mézelő méhek esetében a kijáró gyűjtőméhek 58%-a nektárt gyűjt, 25%-a csak virágport, 17%-a mindkettőt.
A megporzás hatékonysága
A gyűjtési viselkedést a virágszerkezet és a pollen-, illetve nektárprodukció alakítja ki, amit a gyűjtőméh szájszerve és egyéb családfejlődési folyamatok befolyásolnak, mint például a fiasítás fejlődése. A nektár gyűjtése nagyon energiaigényes, ezért inkább a közeli nektárforrások felkeresése a kifizetődő.
A fiasítás, a fiatal fejlődő méhek táplálásában a pollen kulcsszerepet játszik magas fehérjetartalma miatt, ezért kora tavasszal a kijáró gyűjtőméhek a pollentermelő növényeket keresik fel, igyekeznek sok virágport (is) gyűjteni. A megporzó viselkedés szempontjából a pollengyűjtők gyakrabban kerülnek kapcsolatba a virág minden ivarszervével, ami a hatékony megporzás feltétele. Fontos a virágok megközelítése, például almavirág esetében a felülről közelítés a hatékony, mert a porzószálak felfelé állnak, a méh érintkezik gyűjtés közben a porzókkal és érinti a bibét, így az eredmény 50-60%-ban hatékony megporzás. A fő nektártermelési időszakban a mézelő méhek 11-16 virágot látogatnak meg percenként.
Alma megporzásakor elsősorban a pollengyűjtők hatékonyak, míg a nektárgyűjtők, különösen, ha oldalról közelítik meg a virágot és a nektáriumot, gyakran egyik ivarszervvel sem érintkeznek. Az oldalról történő nektárgyűjtés 26-30%-os megporzási hatékonyságot jelent.
A méhcsaládokat a virágzás 5-10%-os állapotában célszerű betelepíteni a gyümölcsösbe, a virágzás felfutása növeli a hordás minőségét. A 18 °C fölötti hőmérséklet kedvező a gyűjtésre, ha a szélsebesség nem éri el a 24 km/órát. A magas
(25-30 °C) hőmérséklet azért kedvezőtlen, mert gyors levirágzást eredményez, a nektár beszáradhat.
Vadméhek
Számos más megporzó szervezet létezik, bogarak, legyek, tripszek, poloskák, darazsak, lepkék és vadméhek. Magyarországon több mint 700 vadméhfaj él, sok növény és vadméh között alakult ki speciális kapcsolat. Bizonyos növényfajok sajátos virágszerkezetéhez csak egy vagy néhány vadméhfaj tud kapcsolódni és megporozni azt, például a lucerna magtermesztése hatékonyabb a lucerna- szabóméh vagy a lucerna-földiméh jelenlétében.
A fontosabb családok közé tartozik a karcsúméhek családja, sok magános és néhány fészektelepekben élő félig társas életmódú fajjal.
A közönséges karcsúméh (Lasioglossum malachurum) sokféle növény virágait látogatja tavasztól őszig, évi két nemzedéke is kialakulhat. A fehércsíkos méh (Rhophitoides canus) a termesztett lucerna megporzásában fontos rovar, és más pillangós fajokon, például vadon termő komlós lucernán is tevékenykedik. Rajzása a nyár közepén várható, félig társas életmódot folytat. A bányászméhek családjába tartozó fajok sok növényfajt látogatnak. Ismertebb képviselőjük a szalagos bányászméh (Andrena flavipes).
