Tavasztól őszig két nemzedéket nevelnek, már kora tavasszal a gyümölcsfákon tevékenykednek, nyáron a virágzó pillangósokat látogatják, fontos szerepük van a zöldségfélék magtermesztésében is. A házikertekben a zöldségféléken és fészkes virágú dísznövényeken gyakoriak, illetve vad növények virágain.
Fajgazdag család a művészméheké, változatos testfelépítésű méhekkel. Jellemző rájuk, hogy a nőstények potrohának haslemezein pollengyűjtő haskefe alakult ki. Ivadékbölcsőiket nádszálakban, löszfalakban, más rovarok fában készített járataiban alakítják ki, ehhez a tápnövény jellegzetes alakban kivágott levelét használják fel. Fontos szerepet játszanak a gyümölcsfák megporzásában, ezért a gyümölcsösben érdemes nád fészkelőhelyet készíteni számukra.
Így elszaporítható például a kora tavasszal rajzó szarvas faliméh, az Osmia cornuta és az Osmia bicolor. A nyár közepén rajzik a lucerna-szabóméh (Megachile rotundata), ami jellegzetesen megszabja a leveleket, a levélszeletekből ivadékbölcsőt készít utódai számára, amelyeket lyuggatott fatörzsekben, nádszálakban helyez el egymás után. A lucerna és más pillangósok, valamint több más termesztett és vadon termő növény megporzásában is közreműködik. Mesterségesen is szaporítható.
Számos faj szorosan alkalmazkodott bizonyos növénycsoportokhoz. A lucerna-földiméh (Melitta leporina) utódait kizárólag lucernapollennel neveli fel és a lucernások talajában készíti fészkét.
A valódi méhfélék családjába tartoznak a poszméhek, ezek a nagyobb testű, szőrökkel fedett méhek, amelyek általában fekete-sárga vagy narancssárga csíkos mintázattal rendelkeznek, mély, dongó hangot adnak. A hangjuk és a megjelenésük alapján kissé félelmetesek lehetnek, de nem agresszívak, általában a gyűjtésre koncentrálnak. Kitartóbbak, mint a házi méh, nagyobb testüknek köszönhetően akár enyhén szeles és kissé esős időben is képesek dolgozni.
A poszméhek sokféle növényt látogatnak, kora tavasztól késő őszig aktívak, kitartóak. Valódi családokban élnek, amit 200-300 egyed alkothat. A talajban fészkelnek, gyakran föld alatti üregekben vagy elhagyott rágcsálójáratokban. A nőstények telelnek át, és tavasszal új családot alapítanak. Számos fajuk megtalálható hazánkban is, például a 15–23 mm-es kerti poszméh (Bombus hortorum), a 25 mm-es földi poszméh (Bombus terrestris), vagy a kövi dongó (Bombus lapidarius). A kakukkdongók (Psithyrus sp.) utódaikat a poszméhek fészkeiben keltetik ki.
Kiemelkedően hatékony beporzók, különösen a hidegebb tavaszi és kora nyári időszakban, amikor a házi méhek kevésbé aktívak.
Kertünkben sövényekbe és fás sávokba is telepíthetünk a környezetünkben honos nektár- és pollentermelő növényeket, amelyek vonzzák a méheket. Ilyen többek közt a hóbogyó (Symphoricarpos albus), a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a kökény (Prunus spinosa), a gyepűrózsa (Rosa canina), a fekete bodza (Sambucus nigra), a húsos som (Cornus mas), a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), a mezei juhar (Acer campestre), a virágos kőris (Fraxinus ornus), a vadalma (Malus sylvestris), a vadkörte (Pyrus pyraster), a mogyoró (Corylus avellana), a vadcseresznye (Prunus avium).
Szenvedtek a növények, szenvednek a méhészek – 2025 méhészeti év összefoglalója
