Hogyan tehető vonzóvá az agrárium a 21. századi ifjúság számára?
Az elmúlt évtizedeket tekintve elmondható, hogy az agrárpálya sosem volt egyszerű helyzetben, különösen abban az időszakban, amikor a presztízse lejtőre került. Azt mondhatom, hogy most szerencsés csillagzat alatt állunk, mert több dolog is a kezünkre játszik. Egyrészt javult a társadalmi megítélés, és ebben a járványos időszak is szerepet játszott, amely felértékelte az élelmiszert, az élelmiszer-termelést, mint járulékos hatás. Emellett olyan átfogó, dinamikus fejlődés zajlik a mezőgazdaságban, amely népszerűvé, trendivé teszi azt a fiatalok számára. Hogyha sikerül megfelelően kommunikálni ezeket az új vonalakat, akkor várható a siker.
A mezőgazdaságban megjelenő, átformáló társtudományok, az informatika és a dróntechnológia hatásai most is érvényesülnek, s az összefonódások még nem fejeződtek be. Ezek jól értelmezhetőek az ifjúság számára. Ha jól végezzük a munkánkat, sok fiatalt itthon tarthatunk, és ez hosszú távon hazánk érdeke is.
Sokszor hallhatjuk: túlképzés van az agráriumban, nem kell több szakember. Hogyan értékeli ezt a felvetést?
Ennek épp az ellenkezőjét tartom igaznak. Magyarországon a mezőgazdaságban munkát vállalók kevesebb mint 10%-a rendelkezik diplomával. Ez messze elmarad az európai uniós átlagtól. Az ágazat számára sok szakemberre van szükség, és ez számos esetben abból fakad, hogy a mezőgazdaságot leszűkítik az állattenyésztésre és a növénytermesztésre, s nem látják azokat a szakmákat, amelyek a határterületeken helyezkednek el. Jóval szélesebb az elhelyezkedési lehetőségek spektruma: agrártudásra szükség van a közigazgatásban, az oktatásban, a banki szférában. Ebben az összefüggésben nehéz értelmezni a pályaelhagyás fogalmát is.
