Szerzők: Tokody Béla (MME),
Sütő Péter, Szani Zsolt (DALERD Zrt.)

Ha az alföldi fás legelőkön, fehérnyár-csoportokkal tarkított homokpusztákon, illetve üde réteken járva feltűnő, kék színezetű, gerle nagyságú madarat látunk az út menti légvezetéken billegve, vagy valamelyik fa szélső ágán ülve, akkor nagy valószínűséggel szalakótával találkoztunk.

Ahány helyén él hazánknak, annyiféleképpen nevezik ezt a gyönyörű madarat. Hívják kékcsókának, zöldcsókának, vaskányának, vasmadárnak, kék varnyúnak vagy kalangya varjúnak is. Vonuló madár, hazánkba április végén, május elején érkezik vissza dél-afrikai telelőhelyéről.

Itthon jellemzően az erdőssztyepp-pusztákon, de ezek hiányában mozaikos, gyepekkel, fasorokkal és extenzív szántókkal tarkított élőhelyeken is költ. Augusztus elejéig felneveli fiókáit, és szeptember elején már indul is vissza telelőterületére, amelyet december elején ér el. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.

Milyen tényezők veszélyeztetik hazai állományát? Elsősorban élőhelyének elvesztése, átalakulása. A természetes élőhelyének számító gyepek feltörése, illetve máshol a gyepgazdálkodás felhagyása az invazív fa- és cserjefajok előtörésével járt, amely a szalakóta, illetve más gyepekhez kötődő madárfajok állományának ritkulásához vezetett. A szalakóta költés céljára a nagy testű hazai harkályfajok, jellemzően a zöld küllő és a fekete harkály elhagyott odúit foglalja el. A harkályok számára alkalmas puhafaligetek megfogyatkozásával a fészkelési lehetőségek is szűkültek.

”Ragyogókék szalakóta, de csodállak téged!
Repülésed csak az égbolt tetején ér véget!”

Gryllus Vilmos

Vonuló madárként a Földközi-tenger európai és afrikai partjain tapasztalható mértéktelen illegális vadászat, a telelőterületeken pedig több káros hatás (pl. rovarirtó szerek, vadászat, táplálékhiány) is fenyegeti.

A szalakótákra komoly veszélyt jelent az áramütés, mivel előszeretettel üldögélnek középfeszültségű vezetékek oszlopain, onnan csapnak le a földre táplálékállataikért. A szigeteletlen oszlopfejeken gyakran akkor szenvednek áramütést, amikor a kereszttartó vasra landolva széttárt szárnyaikkal megérintik a feszültség alatt lévő vezetéket.