Szerző: Volcsányi Józsefné
Ezzel szemben a zöldségtermesztés során a végcél az, hogy a virágból termés képződjön, majd az idővel betakaríthatóvá és fogyaszthatóvá váljon. Mit tehetünk ennek érdekében?
Természetesen számos tényező befolyásolja a termesztés sikerességét, de közülük kiemelt fontosságú a víz. Főként azért, mert az idén is tapasztalt extrém hőségben és aszályos időszakban növényfajonként eltérő mértékben, de szinte nélkülözhetetlen az öntözés. Azonban még a gyakorlott kertész is tanácstalan lehet abban, hogy melyik növényt mikor és mennyi vízzel öntözze ahhoz, hogy megfelelően kielégítse a szükségleteit. Ráadásul úgy, hogy a túlöntözés is éppen olyan káros lehet, mint az öntözés hiánya.
A termesztett zöldségnövényeket vízigényük és vízhasznosításuk alapján három alapvető csoportba sorolhatjuk. Ezek ismerete nemcsak ökológiai, hanem termesztéstechnológiai szempontból is meghatározó, mert információt ad a növény várható igényeiről.
Növénytípusok vízfelvétel és párologtatás alapján
A vízpazarló növények (gyakran nevezzük őket „luxus vízigényűeknek”) jellemzője a nagy levélfelület és a sok gázcserenyílás. Intenzív párologtatásuk miatt gyors vízfelvételt igényelnek a gyökéren keresztül. Vízzel megfelelően ellátott környezetben vagy öntözéssel jól fejlődnek, viszont különösen érzékenyek a vízhiányra. Még rövid aszály esetén is lelassul a növekedésük, ezenfelül hervadással, termésdeformációval vagy terméselrúgással reagálnak. Tipikus példa az uborka, saláta, kelkáposzta, fejes káposzta, karfiol, brokkoli, zeller, cékla, retek, paprika, karalábé, tojásgyümölcs.
A kiegyensúlyozott vízfelhasználású növényeket mérsékelt párologtatás és vízfelvétel jellemzi. Képesek szabályozni a gázcserenyílásaikat, ideiglenesen csökkenteni a párologtatást – ezzel együtt a vízvesztést –, így bizonyos fokig tűrik az aszályt. Ebbe a csoportba tartozik például a paradicsom, borsó, bab, spenót, sárgarépa, petrezselyem vagy a kapor. Egyes növények, például a paradicsom a leveleinek összepöndörödésével csökkenti a párolgási felületet. Ez az elváltozás nem kóros, mindössze a növény szárazságra adott válasza. Ennek köszönhető, hogy a csoport többi tagjához hasonlóan az aszályt rövid ideig károsodás nélkül képes elviselni.
A vízmegőrző, szárazságtűrő növényeknek kis levélfelületük vagy viaszréteggel borított leveleik vannak, mély gyökerek és kis párologtatás jellemzi őket, ezáltal nagyon hatékony a vízhasznosításuk. Jó példa a hagymafélék (vöröshagyma és a fokhagyma egyaránt), édesburgonya, a dinnye- és tökfélék, valamint a cékla.
