Ennek oka a különböző származásuk. Az uborka a trópusi-szubtrópusi éghajlatról ered, ahol bőséges a vízellátás és magas páratartalom áll rendelkezésére, fennmaradását nem fenyegette a pazarló életmód. Elegendőnek bizonyult a gyenge szívóképességű, nagyrészt csak a talajfelszín közelében elhelyezkedő gyökérzet. Más tökfélék azonban (pl. sütőtök) géncentruma olyan területre tehető, ahol a csapadék rendszertelen, az éghajlat száraz vagy félszáraz, a talaj gyakran kavicsos vagy köves (ezzel együtt vízmegtartó képessége alacsony), a napi hőingás pedig igen magas. Ennek megfelelően a túléléshez mély gyökeret kellett fejlesztenie, ezáltal jobban tűri a vízhiányt, és még a termést is viaszréteg védi a fonnyadástól, csökkentve a párologtatást. Ez a megfigyelés is kiváló példa arra, hogy az egyes kategóriákba való besorolás nem feltétlenül rendszertani alapon történik, hanem sokkal inkább a származási hely lehet a támpont. Viszont a rokoni kapcsolatot és az eltérő adottságokat hatékonyan ki tudjuk használni az oltáskor.

A víz útja a növényen belül

Az összefüggések, az egyes csoportok közötti különbségek megértéséhez nagyon fontos ennek a folyamatnak a megismerése. A víz leegyszerűsítve a következő módon kering: talaj → gyökér → szár → levél → gázcserenyílások → párologtatás a légkörbe. Látható, hogy szoros élettani kapcsolatban áll a növényi párologtatás és a folyadékfelvétel a talajból, egyik hajtja a másikat. Kapcsolatuk lényege, hogy a párologtatás szívóerőt hoz létre. A levelek a párologtatás során vizet veszítenek, csökken bennük a víznyomás. A víz a gyökértől a száron át a levélig áramlik, hogy pótolja ezt a hiányt, így a kialakuló áramlás a növény teljes vízszállító rendszerét működésbe hozza.

A talajban lévő oldott tápanyagok nagy része is a vízáramlással együtt jut a növénybe, így szárazságban a tápanyagfelvétel is csökken vagy megáll. Ez az egyik legfőbb oka a relatív tápanyaghiány kialakulásának. Ekkor a tápanyag ott van ugyan a talajban, de a növény nem tudja felvenni, mert nincs „húzóerő”, azaz párologtatás. A levelekben tápanyaghiány-tünetek jelenhetnek meg (sárgulás, lilulás, hajtások megnyúlása, torzulás). Tehát a tápanyagfelvétel nemcsak a tápanyag rendelkezésre állásától, hanem a növény vízforgalmától is függ. Ezért mondjuk, hogy sok esetben a növény nem tápanyagban, hanem vízben „éhezik” még akkor is, ha a talajban minden bőségesen rendelkezésre áll. Így egy hiánytünet esetén nem segítünk további tápanyag adagolásával mindaddig, amíg nem áll helyre a megfelelő vízforgalom a növényen belül.